Az Arturok, és a Vril Társaság története 2. Fejezet

 

Szabadság Tanításai

 

Az előző fejezetből:

 

„A kutatásaink tartalmazzák azoknak az embereknek a tervét, akik titokban uralni próbálják a bolygónkat - beleértve a mindannyiunk jövőjével kapcsolatos terveiket is. Ezen információk nyilvánosságra hozatala valószínűleg masszívan ellentétes a ma hatalmon lévők érdekeivel (ami alatt nem az amerikai elnököt, a német kancellárt vagy hasonló bábokat értem). Az egyetlen ok, amiért megírjuk ezeket a fejezeteket, hogy kiegészítsük a kutatásaink eredményét az Ashayana által borsos áron publikált Szabadság tanítások mellé. Egyéb érdekek nem fűznek hozzá…”

Mielőtt folytatnám a megkezdett történetet egy fontos információval szeretném a fejezetet elkezdeni:

 

Kata/Urgula arra kért, hogy fogadjam el, de a következő fejezetekben nem szeretne társszerzőként feltüntetve lenni, és elhatárolódni kíván az általam alfejezeteknek nevezett részektől.

 

 

Az Arturok, és a Vril Társaság története

 

2. Fejezet

 

-       Mit jelent az RSD-A?

-       A kutatásaim alapján azt jelenti, hogy:

»Reichssicherheitsdienst, Abteilung Auslandsaufklärung.«

Magyarul:

"Birodalmi Biztonsági Szolgálat, Külföldi Hírszerzési Osztály."

 

 

Az RSD-A koordinálja valamennyi misszióját külföldön az Arturok ügynökeinek. Ennek a csoportnak a főhadiszállása és egyben a fővárosa Új-Berlinben van az Antarktiszon. A város olyan földalatti barlangban van, ahol különleges napfényű lámpák világítanak. Az elmúlt évtizedekben egy igazi paradicsom jött ott létre. A Német-Templomosok Birodalmában a királyság az értelem birodalma. Ez az egyik legfejlettebb szakadár emberi civilizáció. Azt állítják magukról, hogy ott nincsenek irracionális hiedelmekkel rendelkező emberek. Már gyermekkoruk óta megtanulják az ott élők a tudatosságot-, és azt, hogy használják az elméjüket. Azt állítják magukról, hogy ott nincsenek már torzulások-, mert állításaik szerint megtanulták befolyásolni a gyermekeik genetikai struktúráját.  

Megjegyzés:

„Nincsenek már torzulások”: Csak azt írtam le, amit a kutatási eredményeim alapján ők állítanak és tanítanak saját magukról, nem a véleményemet.

A Vril – Társaság a XX.-XXI. században (I. rész)

 

A következő fejezetben szeretnék bemutatni egy nagyjából kronológiailag felépített összefoglalót az általános „vril-mítoszról”, mely hozzásegített ahhoz, hogy megosztó információk láthassanak mindenfelé napvilágot a történelem folyamán a Vril-Társaságról.

Egyelőre a vizsgálódásunk intervallumát és a történelem időkerekét csak a XX. és XXI. század eseményeihez igazítanám, mert ebben az időszakban történt a legnagyobb torzulás.

 

Sir Edward George Earle Bulwer-Lytton - Az eljövendő faj

A „Vril” kifejezést először Sir Edward George Bulwer-Lytton „The Coming Race” (Az eljövendő faj) című regénye hozta nyilvánosságra. A megjelenés dátuma:

 

1871

 

Az angol író számos regényt írt, és a politikai életben is sikeres volt. Lord Derby angol miniszter kormányzási ideje alatt Sir Edward George Bulwer-Lytton a brit birodalom gyarmati minisztere volt.

 

Egy különleges anekdota Bulwer-Lytton életében, hogy a tudta nélkül a Rózsakeresztes titkos társaság, a Societas Rosicruciana in Anglia (SRIA) a „Grand Patron” (Nagy Védnök) címmel ajándékozta meg, ami nagyon bosszantotta őt. A Rózsakeresztesek elutasításának az oka Bulwer-Lytton részéről az volt, hogy a Rózsakeresztesek tagjaiknak nagy részét a szabadkőműves páholyokból verbuválták Angliában, amelyekben már viszont az Illuminátusok uralkodtak anélkül, hogy az alacsonyabb rangban lévők evvel tisztában lettek volna. A felajánlott „Grand Patron” cím sem rózsakeresztesi kitüntetés, hanem egy szabadkőműveseknél használatos rang. Bulwer-Lytton azonban tagja volt a Német Templomosok angliai szervezetének, az Illuminátusok halálos ellenségeinek.

Véleményem szerint a fenti történet magában hordoz ugyanakkor némi vígjátékhoz hasonló jellemzőket is: A SRIA menedzsmentje nyilvánvalóan szerette volna Bulwer-Lytton-t ezzel a nagyvonalú gesztussal beszervezni a saját rózsakeresztes soraiba, de nem tudhatta, hogy a jó öreg Edward már a gyűlölt (ami kölcsönösségen alapult) templomosokhoz tartozott.

Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Német Templomosok nem mutatnak különösebb közelséget a német államhoz, ahogyan az angolszászok szászai is csak a származásra utalnak. Érdekes tény az is, hogy valójában a Német Templomosok tartották magukat az „első” európaiaknak.

 

Miről is van szó Edward regényében?

 

A regényben egy független, tehetős utazó az elbeszélő, aki megtalálja az utat egy földalatti világba, amelyet angyalokhoz hasonlatos lények laknak, akik magukat vril-yá-nak nevezik, akik eredetileg a Föld felszínén éltek.

A főhős hamarosan megtudja, hogy ők egy vízözön előtti civilizáció leszármazottjai, egy felsőbbrendű faj. Föld alatti járatokkal összekötött üregekben laknak, technológiájuk által fenntartott Utópiában élnek.

Ennek a technológiának az alapja a vril-nek nevezett mindent átjáró fluidum, látens energiaforrás, amelyet tökéletesen uralnak és akaraterejükkel irányítanak a spirituálisan felemelkedett mesterei.

A vril-folyamat feletti uralom foka az öröklésen alapuló rendszerben való elhelyezkedéstől függ, és rendkívüli erővel ruházza fel őket.

A képességeik közé tartozik, például az is, hogy a vril-yák a pusztítástól a gyógyításig változatos célokra használják a vril-t.

Zee az elbeszélő - a vendéglátójának lánya elmondja, hogy a vril a leghatalmasabb hatóerő minden anyag felett, legyen az élő vagy energia nélküli élettelen. Villámként ölhet, de gyógyíthat is, feltöltheti az életerőt. Utat vág a szilárd anyagba, a fénye állandóbb, lágyabb és egészségesebb minden más éghető anyag fényénél. Gépezeteket hajtó erőforrás.

A vril-t mentális koncentráció vagy a vril-pálca segítségével fogják igába. A vril-pálca a vril vezérlésére szolgáló botszerű tárgy. Az elbeszélő szerint a vril-energia a pálcába bele vájt kezelőszervekkel alakítható, változtatható és irányítható rombolásra vagy gyógyításra.

A pálca körülbelül egy sétabot méretű, de hosszabbítható és rövidíthető is, a használó igényei szerint. Kinézete és a funkciója változó, nemtől, kortól, egyebektől függően más és más. Egyesek pusztításra használhatók jobban, mások inkább gyógyításra. A gyermekek pálcája jóval egyszerűbb a bölcsekénél, a feleségek és anyák pálcáiból hiányzik a pusztító rész, míg a gyógyító rész hatékonyabb. A rombolóerő olyan nagy, hogy a rúd réséből előtörő tűz, melyet egy gyermek keze irányít, széthasíthatja a legerősebb erődöt, vagy utat vághat egy támadó seregben az élcsapattól az utóvédig. Ha azonban az összecsapásban mindkét sereg vril-erőt használ, akkor mind a kettő megsemmisül. Háborúzni éppen ezért is már régen nem háborúznak egymással, mert ha megtennék, az minden érintett félnek a végét jelentené.

A vril-yák a vrilt fürdőkre is használják: szokásuk, hogy bizonyos meghatározott időszakonként, de nem túl gyakran, talán négyszer egy évben, az egészséges állapotuk megőrzése érdekében, vril-lel töltött fürdőt vesznek. Úgy tartják, hogy ez a folyadék, ha takarékosan használják, nagy táplálója az életnek; de ha egészséges állapotban túlzásba viszik a használatát, inkább ellentétes a hatása, és lemeríti az életerőt. Majdnem minden betegségük esetén azonban ehhez az eszközhöz fordulnak, mint a természet legnagyobb segítőjéhez, hogy megszabaduljanak a bajtól.

A vril-yáknak nem volt kapcsolata már nagyon régen a felszíni emberiséggel. Ennek megfelelően furcsán reagáltak a főhős látogatása során. A kíváncsisága miatt, és hogy a földalatti civilizációjuk titkait meg tudják őrizni, nem akarták többé vissza engedni a felszínre, de végül is sikerült elmenekülnie a földalatti birodalomból.

A szerző a regény végén figyelmezteti az olvasót arra az óriási veszélyre, ha a lenti világ egy napon visszatérni szeretne a felszínre. A könyvnek nagy sikere volt és ezáltal a „Vril” kifejezés először Angliában vált népszerűvé.

Edward Bulwer-Lytton munkáját mostanában már inkább szatíraként értelmezik, melyben az író a XIX. század második felében a valóság komikus-ironikus ábrázolására törekszik. Amint később látni fogjuk, Bulwer-Lytton munkája inkább minden más lehet, de semmiképpen sem szatíra. Még akkor is, ha a saját művét gyakran a nyilvánosság előtt így nevezte.

A könyvek megírásának az oka azonban lényegileg semmi másról nem szólt, minthogy a szerző a reális alapokon nyugvó fontos információknak olyan formát talált, melynek bemutatása során a szerző személye, hírneve és politikai karrierje ne kerüljön veszélybe.

Az igazi eseményekre való utalásokat a regényben, amelyet még később alaposan bemutatok, például Helena Blavatsky a teozófia alapítója egyértelműen felismerte. Ő úgy értelmezte a vril-energiáról szóló információkat és a könyvet, hogy valamikor régen egy természeti katasztrófa következtében az elsüllyedt Atlantisz túlélői, akik tisztában voltak a vril-folyamatokkal, földalatti barlangokba kényszerültek.

Ezzel a kijelentésével Blavatsky nem is járt olyan messze az igazságtól (Agartha, Shamballa, Telos), mely mindenekelőtt meg is alapozta a Teozófia álláspontját az atlantiszi katasztrófa túlélőivel kapcsolatban, és ami szintén alapjául szolgált a XX. század elején a vril-mítoszok elterjedéséhez Németországban.

Jóformán szinte mindenütt alakultak egymás után különböző titkos társaságok, körök, amelyek titokzatos erőkkel, mágiával, és hasonló mesékkel foglalkoztak. (pl: Thule-Társaság)

Megjegyzés:

 

Érdekesség még, hogy a Német Templomosok egy szót sem ejtenek sem az írásaikban, sem másutt Maria Osic médiumról és a Vril-Lányok szerepéről, mintha a Vril-Társaságban sose léteztek volna. Nehezen hihető, hogy a szervezetben is eltöltött 7 évem alatt csak véletlenül nem esett egy szó sem Maria Orsic-ról. (Az interneten számtalan weboldal foglalkozik a szépséges Vril-Lányokkal. Evvel együtt én továbbra is szkeptikus maradok a Vril-lányok történeteivel kapcsolatban). A kutatásaim alapján inkább meglehet-, ha léteznek is egyáltalán, hogy a Thule-Társaság játékszerei voltak ezek a lányok. A Thule-Társaságról még a későbbiekben bővebben.

Willy Ley (jobbra) beszélget Wernher von Braun-nal (középen) és Heinz Haber (balra)

  

A rakétatechnikus Wernher von Braun, és Willy Ley 1947-ben egy cikket írt az „Astounding Science Fiction” magazinban a Németországban kialakuló, irracionális alapokon nyugvó fenoménről, mely végső soron a nemzeti nacionalizmus felemelkedését Németországban lehetővé tette.

A cinikus hangulatú cikkében (Willi Ley, 1947) több okkult csoportról is ír, közöttük említést tesz egyről, amely a vril témával foglalkozott.

Astounding Science Fiction

May 1947

Idézet Willie Ley írásából 1947:

„A következő csoport munkája szó szerint egy regényen alapult. Ez a csoport, amelyet úgy hiszem, az „Igazság-Társaságának” hívták, és akiknek többé-kevésbé Berlinben volt a székhelyük, a szabadidejük legnagyobb részét pedig a vril kutatásának szentelték. A meggyőződésük a Bulwer-Lyttons „Coming Race” című regényén alapult.

Tudomásuk volt arról, hogy a könyv csupán egy fikció volt, és hogy Bulwar-Lytton mindössze ezen a módon tudta elmesélni az igazságot. A föld alatti világban élő embereknek létezése ebben a könyvben csak egy kitalált történet volt, azonban a vril nem volt az. Minden bizonnyal az angolokat – akik ezt is államtitokként őrizték – abba a helyzetbe hozta, hogy gyarmatosító terveiket felépítsék, és minél előbb megvalósítsák. Bizonyára a Rómaiaknak is birtokukban volt egy fém golyóba zárva, ami az otthonaikat védte, és amit „Lares”-nek neveztek.”

 

(Megjegyzés: A Larek (latin Lares ; egyes számban Lar ) a római vallás bizonyos helyeinek és családjainak védőistenei vagy védőszellemei voltak.)

Idézet Willie Ley írásából folytatás:

„Nem tudom hogyan lehetséges ez, mert képtelen vagyok megérteni, de a vril-folyamatokat sikerült nekik felfedezniük. Mégpedig úgy jöttek rá, hogy egy alma félbevágott darabjának a keresztmetszetét vizsgálták. Nem, nem viccelek, így történt, és ezt mind ünnepélyes formában és a titoktartás kötelezettsége mellett mesélték el nekem. Egy ilyen csoport létezik valóban; még egy helyi magazin is írt róluk első kiadásban. (Bárcsak megtartottam volna magamnak egyet, azonban ahogyan a dolgaim akkoriban mentek, éppen elég könyv volt, amit ki kellett csempésznem.)" …

 

Összefoglalva:

Na, jó, tehát az ember képes a vril-folyamatokat, az univerzum elemi erejéből származó ősi energiát megérteni, mindössze, ha csak egy alma félbevágott keresztmetszetét bámulja…

-       Nos, ebből a fenti újságcikkből mit vonhat le tanulságként egy kutató? Be kell vallanom, hogy én ezen csak mosolyogtam, hiszen számomra pontosan két dolog derül ki: Először is, ha Ley kijelentései helyesek, akkor az „Igazság-Társaság” tagjainak kétségtelenül komoly problémái vannak, melyek alapos pszichiátriai kezelést igényelnek, másodszor az, hogy ezt a Vril témát olyan nevetségessé tegyék a nyilvánosság előtt, hogy egy épelméjű ember se legyen, aki akárcsak egy pillanatra is komolyan vegye. Én is pontosan így tennék, ha azt szeretném elérni, hogy egy dolog a kezdetektől fogva badarságnak tűnjön.

Most pedig nézzük meg, az egész történetet egy másik perspektívából

Nos, a telegram csatornánkon említést tettem egy szerzőről, akinek a könyveivel foglalkoztam. A neve Julian von Salomon volt. Ott a megkezdett történetet – nekem úgy tűnt, hogy senki sem szerette volna, hogy folytassam, ezért nem folytattam, de itt most engedjétek meg nekem, hogy röviden hivatkozzak Julian-re:

Julian nagyapja a naplójában, több helyen is megemlítette Willy Ley együttműködését a Vril-Társasággal és a Vril-Társaság által megépített repülő csészealjak fejlesztéséről. Következésképpen valószínűnek tűnt, hogy a háború után Ley, valamint Julian nagyapja is a Harmadik Birodalom ügynökei voltak.

Willy Ley azonban hivatalosan az amerikaiaknak dolgozott, valamint az amerikaiak reménytelenül elavult rakéta technológiák fejlesztésén, ugyanakkor „nem hivatalosan” félretájékoztatta őket, valamint hamis információkat adott át a számukra, miközben a Vril-Társaságot folyamatosan tájékoztatta az Illuminátusok által irányított amerikai technológiák fejlődéséről. Hát igen, talán ebben az esetben sem az az igazság, ami úgy első pillanatra annak látszik.

(Egyébként a Julien könyvekre még gyakran fogok utalásokat tenni a történetem folytatása közben. Az említett könyvek címei   a megjelenési sorrendben:

 

A szerző, Julian von Salomon:

 

1. Als Agent der Dritten Macht - (A Harmadik Birodalom Ügynöke)

 

2. Der geheime Weltkrieg der Illuminaten - (Az Illuminátusok titkos világháborúja)

 

3. Die totale Überwachung - (A teljes megfigyelés)

 

Ami a Ley által említett „Igazság-Társaságot” illeti, az egyenlő volt „az úgy nevezett: „Jövő-Németországával” a „Reichsarbeitsgemeischaft”-tal (Birodalmi-Munkacsoport) az RAG-vel. Ez a csoport valóban terjesztett néhány írásos kiadványt bizonyos médiákon keresztül, többek között a „Vril” -ről is, mint: „Vril, a kozmosz elsődleges ősi Energiája, Atlantisz újjászületése”.

Ahogyan később látni fogjátok az, hogy a „Vril a kozmosz ősi energiája”, mint elnevezés is nagyban közelít a valósághoz; mert a vril-energia fizikai folyamataiban az anyagnak egy teljes mértékű, veszteségek nélküli energiává alakulása történik. Valamint az utalás az elsüllyedt kontinensre, Atlantiszra is helytálló, hiszen Madame Helena Blavatsky az elveszett Atlantiszról szóló elméleteit már majdnem száz évvel korábban az általános közös tudatba helyezte.

Ebből arra lehetne következtetni, hogy a fent híressé vált és gyakran még a „Scientology tanításokban” is emlegetett Willy Ley cikk szerzője, legalábbis csak a félig helyes információk birtokában volt, azonban a tényleges összefüggésekről nem volt információja. Ugyanakkor sokkal inkább valószínű az a másik variáció, hogy a Willy Ley cikk szerzője egy beavatott személy volt, és azt a feladatot kapta, hogy egy vidám szerepet vállaljon magára és játssza el a hamis információk terjesztését, miközben minden bizonnyal saját maga és a megbízói is jól szórakoztak a cikk megírása és az azt követő sajtóban megjelenő válaszreakciók közben.

Megjegyzés

Julian információi szerint, és Madame Blavatsky véleménye szerint sem ott volt az atlantiszi kontinens, ahol ma a legtöbben gondolják.

(Julian és Madame Blavatsky által gondolt „második atlantiszi kontinens” történetét nem ebben a fejezetben mutatnám be, mert szándékomban áll, hogy egy külön fejezetben meséljem el az ott lezajlott eseményeket.)

 

Egyelőre csak röviden: Azt gondolom, hogy itt logikus lenne az a feltételezés, hogy ebben az esetben két különböző kontinensről van szó. Ráadásul az egyik kontinens nagy része mindvégig az ősi tengerszint alatt volt, és mindössze csak 10 szigetcsoport volt látható a tengerszint felett. Ezekről a szigetcsoportokról és azoknak tragikus történetéről a Nagy Fehér Testvériség titkos csoportjának egyik kiemelkedő tagja Dr.M. Doreal fordításának köszönhetően: az „Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái” című könyvben olvashattok.

Ennek a fent említett szigetvilágnak a története természetesen jóval korábbi történet, mint az Arturok és a Szent Grál története, amiről én mindössze kiegészítésként szeretnék ezekben a fejezetekben mesélni. Vagyis, míg tovább haladunk a Szabadság tanításaival, elkalandozunk egy kicsit ebbe az irányba is, és az elkövetkező fejezetek témái a sokkal átfogóbb Szabadság Tanítások mellett mindössze csak az emberiség utóbbi 5500 évéről fognak részletesen szólni.

Azért engedjetek meg még néhány gondolatot a mai hosszú fejezet befejezéséül:

Az ősi Atlantiszi szigetek csoportjának elsüllyedése egy közel 13.000 évvel ezelőtti rendkívül drámai esemény folyamán játszódott le bolygónk történetében. Valaha olyan magas tudatszinten léteztünk ezen a Földünkön, ami messze túlszárnyalja minden képzeletünket. Az egyiptomi Thoth életét egészen az atlantiszi idők kezdetéig nyomon követhetjük. 52.000 évvel ezelőtt rájött arra, hogyan lehet folyamatosnak maradni ugyanazon testben anélkül, hogy a halál véget vetne az élet áradásának.

Ha kíváncsiak lennétek az emberiség 5500 évvel korábbi történetére is, ajánlani tudom, hogy olvassátok el a fent említett „Smaragdtáblák” fordítását Dr. Doreál-tól.  Létezik még egy könyv Drunvalo Melchizedek-től: Az Élet Virágának Ősi Titkai I-II., ahol egy átfogó képet kaphattok erről a témáról...

 

Itt meg kell jegyeznem, hogy a Drunvalo könyvekbe is beszivárgott egy elmélet, ami a kutatásaim eddigi állása szerint minden bizonnyal Zecharia Sitchin-től származik, aki az ókori pre-keresztény, sumér énekes szövegek fordításairól szóló könyveiben azt feltételezte, hogy a történelem előtti időkben a Nibiruról érkező Anunnakik hipotetikus tizenkettedik bolygója gyarmatosította a földet és embereket teremtett rabszolgaként.

A Julian könyvek, és az Arturok feljegyzései alapján azonban Zecharia Sitchin állításait – éppen úgy, mint a Vril-Lányok szerepét a Vril-Társaságban – nem tudom alátámasztani.

Azonban létezik egy nagyon izgalmas másik történet is, ami az Arturok birtokában van. Julian könyveinek köszönhetően ez az információ német nyelven hozzáférhetővé vált és ezt a történetet is szeretném többek között ezen a blogon a következő bejegyzéseimben bemutatni.

Már több forrás is beszámolt arról, hogy Zecharia Sitchin a sumer kőtáblák lefordítását az amerikai titkosszolgálat emberei felügyelete alatt végezte, és a Sitchin által publikált ősi szövegek fordítása már a CIA által jóváhagyott, és javarészt a titkosszolgálat által megírt és finanszírozott szövegeket tartalmazták.

Ugyan az utóbbi időben éppen Good-dal kapcsolatban szintén kétségeim támadtak és további kutatásokat tervezek a népszerű „bennfentessel” kapcsolatban, de talán érdemes megemlíteni, hogy többek között Corey Good is azt állítja, hogy Sitchin egy felbérelt csaló volt. 

Corey Goode is beszámol az írásaiban erről a Zecharia Sitchin féle csalásról:

(Zecharia Sitchin)

David Wilcock

 

-       Tehát akkor cáfolod Zecharia Sitchin modell-jét a 3600 évente visszatérő Nibiru-ról?

 

Corey Goode

 

-       A legutóbbi belső földi találkozó alkalmával azt az információt kaptam, hogy a Zecharia Sitchin-féle narratíva nem pontos. Lényegében egy olyan narratíva, amit ezek a bűnöző, szindikátus csoportok toltak előtérbe.

David Wilcock

 

-       Az előző adásban említetted, hogy te magad is utánanéztél néhány szó jelentésének Sitchin könyvéből. Mire jöttél rá?

 

Corey Goode

 

-       Arra, hogy a szavak jelentése nem egyezett. Pontosan azt találtam én is, mint amit ezek a tudósok az interneten. A szövegek fordításában szó sem volt semmiféle aranybányászatról. És igazából „róluk” sem (mármint az Anunnakik-ról).

 

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.com/2016/05/kozmikus-kozzetetel-iii7.html

 

 

Hamarosan folytatom

 

Szeretettel és tisztelettel

 

Tamás

Videó-link : 

Zecharia Sitchin és Jordan Maxwell: Szabadkőművesek, Lodge Brothers, csalók az NWO számára