Szent Grál 3-rész

Szent Grál

3-rész

 

Templomos Lovagrend (III. rész)

 

A Templomos Lovagrend alapítóinak tehát - a kilenc lovagnak, volt egy fontos titkos küldetése Jeruzsálemben. Vajon mért ástak 25 km alagút rendszert 10 éven keresztül, elhagyva Európát, a családjukat, a társadalmi rangjukat és vagyonukat és a biztonságos világi életüket?

-          Csakis a Szent Grál birtokba vétele és biztonságba helyezése után alakulhatott meg a rend.

-          De vajon miért?...  

Az első templomos lovagok elsősorban arra kötelezték magukat, hogy bevonják az európai hatalmi kibontakozásba azokat a szent helyeket, ahol a Golgotai Misztérium lejátszódott. Semmi másról nem volt itt szó a Grál biztonságba helyezése után – így szólt az írott és az íratlan rendszabály – csak arról, hogy a szívüket, lelküket teljesen megtölthessék a szolgálati titkokkal és hogy minden csepp vérükkel azt szolgálhassák, hogy ezeket a helyeket az európai akarat hatalmi körébe vonják.

Ha egy háromszázszoros túlerővel álltak szembe, az volt a parancs: nem menekülhetnek el, és minden templomosnak meg kellett tartania a helyét. Még akkor is, ha három „hitetlen” egyszerre gondolta úgy, hogy az a hely inkább őket illeti. Életük minden pillanatában arra kellett gondolniuk, hogy az ereikben folyó vér, nem a sajátjuk, hanem a nagy szellemi feladatuké.

Ami vagyont megszereztek, az nem a saját tulajdonuk volt, hanem a rendé. Az egyén, aki legyőz egy ellenfelet, nem kaphat más jót, mint egy kenderkötelet a derekára, jeléül a szabad elhatározásból vállalt munkájuknak, amit annak idején az európai szellem üdvének tekintettek.

Egy óriási, hatalmas feladat, amely inkább az érzést, semmint a gondolkozást vette igénybe, és arra irányult, hogy a személyes, individuális, lelki életet csak azért erősítsék meg, hogy az egyéni lelki élet a keresztényi fejlődés folyamatos áramlatában feloldódjék.

Az alapítok tehát ismerték a tudást és azt, hogy az ősi Artur-ok hol rejtették el a Szent Grált. Miután megtalálták és a tervek szerint biztonságba helyezték, képesek voltak használni is, és felhasználták a spirituális fejlődésük és a céljaik elérésében.

Ez volt az a csillag, amely felragyogott a templomos lovagok előtt, mindabban, amit gondoltak, éreztek és tettek. Ezáltal egy felemelő megtapasztalást és impulzust adott az akkor inkarnálódott lelkek tömegeinek, és a templomos lovagrend egyre népszerűbbé vált. Az emberek tömegei egyre inkább vágyakozni kezdtek a lovagi eszmék és tanítások hatékony kiterjesztésére - és a Szentföldről; Jeruzsálemből és az európai országon át gyorsan terjedő európai élet átszellemülésére.

A templomos lovagok szinte mérhetetlen buzgalma azonban felkeltette azoknak a hatalmaknak a figyelmét is, amelyek a fejlődés visszatartását érezték a feladatuknak, és akik már évezredek óta azon fáradoztak, hogy az emberek lelkét börtönbe és rabszolgaságba zárják.

Azok a hatalmak, amelyek ezt akarták, különösen azokat a lelkeket közelítették meg, és ragadták magukhoz, akik szívükben hasonlóan úgy éreztek, mint a templomos lovagok-, és őket igyekeztek minden áron megtéveszteni- éppen úgy, mint ahogyan napjainkban is, a legjobbakat igyekeznek maguk köré gyűjteni-, olyanokat, akik egészen át akarják adni magukat a szelleminek-, mert ezek az erők nem akarják, hogy a szellemiség elterjedjen a Földön.

Szép Fülöpöt nyugodtan egy zseniálisan kapzsi embernek mondhatjuk, aki magában azt a hajlamot érezte, hogy semmi egyebet ne ismerjen el a világból, csak azt, amit az arannyal lehet mérni, és senki másnak nem engedte át az arany fölötti uralmat. Hatalmi akaratába kényszerített mindent, amit az arany hatalma által ki lehetett kényszeríteni.

Ez oda vezetett, hogy VIII. Bonifác pápa megtiltotta a francia papoknak, hogy a francia állam részére adót fizessenek-, ami egyébként nem volt egy túlságosan jelentős esemény, azonban Szép Fülöp egy törvényt hozott, amely megtiltotta, hogy aranyat és ezüstöt vigyenek ki az országból. Az akarata szerint minden aranynak és ezüstnek, ami Franciaországban van, ott is kell maradnia, valamint, hogy ő rendelkezzék minden hatalommal az arany és ezüst felett.

Az ilyen szenvedély, amelyet materiális módon szítanak fel, és amely ilyen intenzív, az a lélekben erős hatalmi erőket fejleszt ki, ugyanakkor ezek a folyamatok csak megkönnyítették a dolgát a Szép Fülöp szellemét megszálló Sárkány-tudatosságnak.

Így volt lehetséges az, hogy Szép Fülöp lelkében bizonyos ismeretek keletkeztek, mondhatni alárendelt módon, ami a közép-amerikai misztériumokhoz állt nagyon közel.

Már említettem, hogy az Alderaan-Anunnaki és a Dragon háborút túlélő Sárkányok egyik csoportja több Anunnakit nyert meg magának a történelem folyamán. Ezek a csillagközi háborút túlélő Sárkányok néhány megjavított repülő szerkezettel elindultak, és a földkéreg üregeiben találtak maguknak megfelelő helyet a bázisaik felépítésére és letelepedtek Közép-Amerikában még az időszámításunk előtt 3151-ben. Miután a vereséget elkönyvelték maguknak, megalapították a behódolt Anunnakikból és a Sárkányok vezetése alatt álló „Kígyók Testvériségét”, a mai „negatív” Illuminátusok rendjét.

(Vagyis az Illuminátus rend valójában nem 1776 ban (Adam Weishaupt) jött létre, hanem a gyökerei már korábban, több ezer évvel Krisztus előtt kialakultak.)

A templomos lovagrend megalapításának célja elsősorban az volt, amit a templomosok Jeruzsálemben teljesítettek, és aztán az, amit az egész európai kultúra kereszténnyé tételéért tettek. Mert a templomosok hamarosan elterjedtek befolyásos társaságokban is, Angliában, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszország egy részében, Magyarországon és Közép-Európában.

Egyes templomos lovagok lelkét a legmagasabb fokon töltötte be a Golgotai Misztérium teljes átélésének élménye, mindannak az átélése, ami összefüggött a krisztusi impulzussal.

Erős és intenzív volt a templomosokban ennek a Krisztussal való összekapcsolódásnak az érzése. Az volt az igazi templomos; aki magáról nem tudott semmit, hanem ha érzett, Krisztust hagyta érezni, ha gondolkozott, Krisztust hagyta gondolkozni, ha lelkesedett, akkor Krisztust hagyta lelkesedni.

Talán kevesen voltak - a templomos lovagok számához viszonyítva, de jelentős számú férfi élt akkoriban, akiben ez az ideál a lelki életük teljes átváltozását eredményezte.

-          Ezáltal valami különleges dolog ment végbe a templomosok körében; anélkül, hogy a templomosok ismerték volna a keresztény beavatás szabályait.

-          Csakis áldozatos szolgálatuk révén jött létre valami nagyszerű. Először a keresztes hadjáratokban, azután Európa szellemi működésében. A lelküket úgy inspirálta a Krisztusi impulzus és a Golgotai Misztérium az intenzív odaadásuk következményeként, hogy sok templomos lovag átélhette a Krisztusi beavatást.

Aki veszi a fáradságot, maga is felismerheti azt a csodálatos történelmi eseményt, hogy a világtörténelmi mélységből, a „sötét középkornak” ma gyakran nevezett időkben egy sor férfinél - az emberi létezésük sötét világában - egyszer csak felkapcsolták a villanyt, és egyszer csak létrejött a keresztény beavatás, vagyis azoknak a szellemi világoknak a látása, amely a keresztény beavatás révén az emberek számára hozzáférhetővé vált.

Ez mindig módosítja az ellenerőket, ezek pedig bőven jelen voltak abban az időben. Ami belép a világba azt nemcsak szeretik, hanem gyakran féktelenül gyűlölik is. Szép Fülöpben inkább élt a szenvedély, mint a gyűlölet, hogy kisöpörjön a világból egy ilyen társaságot és a kincseiket eltulajdonítsa, amelyek bőségben áradtak hozzájuk, mert ezeket a kincseket a lovagok a szellem szolgálatába kívánták állítani.

Egy ilyen beavatásnál, amivel a templomosok egy sora rendelkezett, meg van a lehetősége annak, hogy nemcsak az Istenit, a boldogító erőket lássák és fedezzék fel önmagukban, hanem a Kígyók-Testvériségének az erőit is. Aki egy ilyen beavatás részese annak a szellemi világba való betekintés alkalmával megjelenik mindaz, ami az Isteni világok ellen működik. Megjelenik mindaz, ami az embert lehúzza a Kígyók -Testvériségének világába, de az is, ami felemeli az Arturokéba.

A beavatott tehát szemben találja magát önmagával, mindazzal a szenvedéssel és megkísértéssel, mindazzal a támadással, amelyek a jót ellenőrző hatalmaktól jönnek, és vannak olyan pillanatai, amikor a szellemi szemei, a lelki szemei elől eltűnnek, és fogolynak érzi magát a sötét hatalmak kezében-, akik megakarják ragadni őt és a saját akaratának gondolkodását és érzését az uralmuk alá hajtják. Ezek a szellemi támadások, kísértések, ismertek azoknak az elbeszéléseikből, akik már betekintettek a szellemi világokba.

Sok templomos lovagnál történt meg, hogy mély bepillantást vethettek a Golgotai Misztériumba és annak a jelentőségébe. Bepillanthattak a Krisztusi szimbolikába, amely például az „Utolsó Vacsorából” fejlődött ki és láthatták ezt a szimbolikát.

Egyesek, akik a keresztény beavatás révén beletekintettek abba, ami a Krisztus impulzus révén az európai népeken át hat, ezekben a dolgokban azonban már mást láttak.

Úgyszólván a saját lelkükben élték át az eseményeket, a kísértés megtámadta őket, és képesek voltak legyőzni a kísértést, és evvel megismerték, hogy mire képes az emberi lélek.

Sajnos ezekről a dolgokról a legtöbb embernek ma fogalma sincsen. A beavatottak viszont tudatában vannak ennek, és megpróbálják nap mint nap legyőzni a kísértésüket a tudatalattijukban, különben ottmaradna és végtelenül keserves helyzeteket teremtene az életükben.

Így történt azokkal a templomosokkal, akik felismerték ezt az ördögi hajlamot, amely elhatalmasodott az emberi akaraton és érzéseken, lealacsonyítva a tudatukban a Golgotai Misztériumot. Álomképekben voltak ezek a beavatott személyek megkísérthetők-, és ezek vízió szerűen jelennek meg, ami az effajta beavatások után lehetséges, mert a Kígyók- Testvériségének a különböző tudat módosító eszközei folyamatosan szkennelik az embert.

Ezek az emberek tudták azt, hogyan győzhetik le a kísértést, mert tudatosan kellett legyőzniük a kísértést és beláttak ebbe a lelkivilágba, amelyről a külső történelem keveset beszél. Vannak olyan hiedelmek, hogy a jó és a rossz bennünk van. Kizárólag mi tehetünk mindenről. De ez csak részben igaz. Folyamatos munkával ketté lehet választani, hogy mi az, ami valóban a szívünk végtelenségéből szól hozzánk, és mi az, ami csak egy idegen projekció.

Ha csak ösztönösen is, de IV. Fülöpnek (Szép Fülöp) volt ilyen jellegű tudása a lélek világának tényeiről, mégpedig az „Arany-beavatása” révén, amit a Sárkányoktól kapott. Tudott valamit erről, mert a saját kreatúráival közölte, hogy mit kell tenniük. Miután egy borzalmas bíró eljárást indított, ami vizsgálatot igényelt, úgy rendezte meg, hogy már eleve el legyen döntve az eredmény.

 A kreatúrák, akiket a vizsgálatokhoz felhasználtak, Szép Fülöp által felbújtatva, merényleteket követtek el a templomosok ellen. Mindenféle bűnnel vádolták őket melyekről tudták, hogy nem igazak.

Egy szép napon Franciaország orvul megtámadta őket, valamennyit bezárták és miután bezárták őket, gyorsan elvették az összes kincsüket.

Olyan bírósági tárgyalásokat csináltak, melyek során Szép Fülöp hatására a kínzásokat a legnagyobb mértékben használták. Valamennyi elérhető templomos lovagot a legszörnyűbb kínzásoknak vetettek alá.

A kínzásokat az élet legyőzésére használták, melynek jelentőségét már korábban említettem. Minél több embert megkínozni, ez volt Szép Fülöp szándéka.

A kínzásokat a legborzalmasabb módon hajtották végre úgy, hogy a megkínzott templomos lovagok legnagyobb része elvesztette a tudatát a kínzások alatt.

Szép Fülöp tudta, mit jelent az, ha a tudat elhomályosodik, ha az emberek a legszörnyűbb kínok között szenvednek a kínzószerszámok alatt. Tudta, hogy most kijönnek belőlük a kísértés képei!

Ezután Szép Fülöp befolyására egy „kikérdezés” következett. Egy kikérdezés szuggerált kérdésekkel úgy, hogy a kérdésekkel mindjárt kikényszerítették a választ is, és a választ a kínzástól elhomályosított tudat adta.

Feltették a kérdést: „Megtagadtátok-e az ostyát, és a megszentelésnél nem a megszentelési szavakat használtátok?” – És a templomos lovagok beismerték ezt, mert a tudatukat elhomályosította a kín-, mert belőlük a fénnyel szembeálló hatalmak beszéltek a vízióikon keresztül.

Amit a templomos lovagok a kínvallatások során beismertek, azt úgy állították be a vallatók, hogy a templomosok egy bálványt imádtak Krisztus helyett, a rendbe való belépésnél pedig a legocsmányabb és undorítóbb szexuális procedúráknak voltak alávetve, és a rendben a legszörnyűbb szexuális bűnöket űzték, valamint a felvételükkor valamennyien megtagadják a Golgotai Misztériumot. A kikérdezést úgy rendezték, hogy még a templomosok nagymesterét is megkínozták, hogy a tudatalattiból ezeket a fent említett bűnöket bevallja.

Ez az emberiségnek az egyik legszomorúbb fejezete, amit csak úgy lehet megérteni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a történet mögött hatékony erők működnek, és hogy az életünk ezekkel a valóságos erőkkel szemben egyelőre küzdelem. Egészen addig így lesz ez, amíg meg nem tanuljuk, hogyan teremtsük meg a saját realitásunkat olyannak, amilyenben szívesen létezünk.

A templomosokat látszatokok miatt ítélték el. Sokat lehetne erről még mesélni, hogy mért gondolom így, de ennek a munkának is egyszer végére kell érnem.

Egyesek a beismerésnél maradtak, mások elmenekültek. Nagyrészüket elítélték és magát a nagymestert Jakob Bernhard von Molay-t is arra kényszerítették a kínzásokkal, hogy az említett módon vallomást tegyen.

Így történt aztán hogy a francia Szép Fülöp odáig vitte, hogy kreatúráját, V. Kelemen pápát meggyőzze – ami nem volt nehéz! – hogy a templomosok a legszörnyűbb bűnöket követték el, és hogy ők a kereszténységhez a legkevésbé sem méltó eretnekek.

Mindezt V. Kelemen még meg is áldotta és a templomos lovagrendet feloszlatta, majd megsemmisítette.

 

Kedves Kutatótársaim és Olvasóm,

 

Még koránt sem értünk a Szent Grál témánk végére. Sőt igazából csak most melegedtünk bele. Megyünk tovább…

 

Hamarosan folytatom

 

Szeretettel és tisztelettel ZI.U.SUD.RA