Szent Grál
3-rész
Templomos Lovagrend (III. rész)
A Templomos
Lovagrend alapítóinak tehát - a kilenc lovagnak, volt egy fontos titkos
küldetése Jeruzsálemben. Vajon mért ástak 25 km alagút rendszert 10 éven
keresztül, elhagyva Európát, a családjukat, a társadalmi rangjukat és vagyonukat
és a biztonságos világi életüket?
-
Csakis
a Szent Grál birtokba vétele és biztonságba helyezése után alakulhatott meg a
rend.
-
De
vajon miért?...
Az első
templomos lovagok elsősorban arra kötelezték magukat, hogy bevonják az európai
hatalmi kibontakozásba azokat a szent helyeket, ahol a Golgotai Misztérium
lejátszódott. Semmi másról nem volt itt szó a Grál biztonságba helyezése után –
így szólt az írott és az íratlan rendszabály – csak arról, hogy a szívüket,
lelküket teljesen megtölthessék a szolgálati titkokkal és hogy minden csepp
vérükkel azt szolgálhassák, hogy ezeket a helyeket az európai akarat hatalmi
körébe vonják.
Ha egy
háromszázszoros túlerővel álltak szembe, az volt a parancs: nem menekülhetnek
el, és minden templomosnak meg kellett tartania a helyét. Még akkor is, ha
három „hitetlen” egyszerre gondolta úgy, hogy az a hely inkább őket illeti. Életük
minden pillanatában arra kellett gondolniuk, hogy az ereikben folyó vér, nem a
sajátjuk, hanem a nagy szellemi feladatuké.
Ami vagyont
megszereztek, az nem a saját tulajdonuk volt, hanem a rendé. Az egyén, aki
legyőz egy ellenfelet, nem kaphat más jót, mint egy kenderkötelet a derekára,
jeléül a szabad elhatározásból vállalt munkájuknak, amit annak idején az
európai szellem üdvének tekintettek.
Egy óriási,
hatalmas feladat, amely inkább az érzést, semmint a gondolkozást vette igénybe,
és arra irányult, hogy a személyes, individuális, lelki életet csak azért
erősítsék meg, hogy az egyéni lelki élet a keresztényi fejlődés folyamatos
áramlatában feloldódjék.
Az alapítok tehát
ismerték a tudást és azt, hogy az ősi Artur-ok hol rejtették el a Szent Grált. Miután
megtalálták és a tervek szerint biztonságba helyezték, képesek voltak használni
is, és felhasználták a spirituális fejlődésük és a céljaik elérésében.
Ez volt az a
csillag, amely felragyogott a templomos lovagok előtt, mindabban, amit
gondoltak, éreztek és tettek. Ezáltal egy felemelő megtapasztalást és impulzust
adott az akkor inkarnálódott lelkek tömegeinek, és a templomos lovagrend egyre
népszerűbbé vált. Az emberek tömegei egyre inkább vágyakozni kezdtek a lovagi eszmék
és tanítások hatékony kiterjesztésére - és a Szentföldről; Jeruzsálemből és az
európai országon át gyorsan terjedő európai élet átszellemülésére.
A templomos
lovagok szinte mérhetetlen buzgalma azonban felkeltette azoknak a hatalmaknak a
figyelmét is, amelyek a fejlődés visszatartását érezték a feladatuknak, és akik
már évezredek óta azon fáradoztak, hogy az emberek lelkét börtönbe és
rabszolgaságba zárják.
Azok a
hatalmak, amelyek ezt akarták, különösen azokat a lelkeket közelítették meg, és
ragadták magukhoz, akik szívükben hasonlóan úgy éreztek, mint a templomos lovagok-, és őket igyekeztek
minden áron megtéveszteni- éppen úgy, mint ahogyan napjainkban is, a
legjobbakat igyekeznek maguk köré gyűjteni-, olyanokat, akik egészen át akarják
adni magukat a szelleminek-, mert ezek az erők nem akarják, hogy a szellemiség elterjedjen
a Földön.
Szép Fülöpöt
nyugodtan egy zseniálisan kapzsi embernek mondhatjuk, aki magában azt a
hajlamot érezte, hogy semmi egyebet ne ismerjen el a világból, csak azt, amit
az arannyal lehet mérni, és senki másnak nem engedte át az arany fölötti
uralmat. Hatalmi akaratába kényszerített mindent, amit az arany hatalma által
ki lehetett kényszeríteni.
Ez oda
vezetett, hogy VIII. Bonifác pápa megtiltotta a francia papoknak, hogy a
francia állam részére adót fizessenek-, ami egyébként nem volt egy túlságosan
jelentős esemény, azonban Szép Fülöp egy törvényt hozott, amely megtiltotta,
hogy aranyat és ezüstöt vigyenek ki az országból. Az akarata szerint minden
aranynak és ezüstnek, ami Franciaországban van, ott is kell maradnia, valamint,
hogy ő rendelkezzék minden hatalommal az arany és ezüst felett.
Az ilyen
szenvedély, amelyet materiális módon szítanak fel, és amely ilyen intenzív, az
a lélekben erős hatalmi erőket fejleszt ki, ugyanakkor ezek a folyamatok csak
megkönnyítették a dolgát a Szép Fülöp szellemét megszálló Sárkány-tudatosságnak.
Így volt
lehetséges az, hogy Szép Fülöp lelkében bizonyos ismeretek keletkeztek, mondhatni
alárendelt módon, ami a közép-amerikai misztériumokhoz állt nagyon közel.
Már
említettem, hogy az Alderaan-Anunnaki és a Dragon háborút túlélő Sárkányok
egyik csoportja több Anunnakit nyert meg magának a történelem folyamán. Ezek a csillagközi háborút túlélő
Sárkányok néhány megjavított repülő szerkezettel elindultak, és a földkéreg
üregeiben találtak maguknak megfelelő helyet a bázisaik felépítésére és
letelepedtek Közép-Amerikában még az időszámításunk előtt 3151-ben. Miután a
vereséget elkönyvelték maguknak, megalapították a behódolt Anunnakikból és a
Sárkányok vezetése alatt álló „Kígyók Testvériségét”, a mai „negatív”
Illuminátusok rendjét.
(Vagyis
az Illuminátus rend valójában nem 1776 ban (Adam Weishaupt) jött létre, hanem a
gyökerei már korábban, több ezer évvel Krisztus előtt kialakultak.)
A templomos
lovagrend megalapításának célja elsősorban az volt, amit a templomosok
Jeruzsálemben teljesítettek, és aztán az, amit az egész európai kultúra
kereszténnyé tételéért tettek. Mert a templomosok hamarosan elterjedtek
befolyásos társaságokban is, Angliában, Franciaországban, Spanyolországban,
Olaszország egy részében, Magyarországon és Közép-Európában.
Egyes
templomos lovagok lelkét a legmagasabb fokon töltötte be a Golgotai Misztérium
teljes átélésének élménye, mindannak az átélése, ami összefüggött a krisztusi
impulzussal.
Erős és
intenzív volt a templomosokban ennek a Krisztussal való összekapcsolódásnak az
érzése. Az volt az igazi templomos; aki magáról nem tudott semmit, hanem ha
érzett, Krisztust hagyta érezni, ha gondolkozott, Krisztust hagyta gondolkozni,
ha lelkesedett, akkor Krisztust hagyta lelkesedni.
Talán
kevesen voltak - a templomos lovagok számához viszonyítva, de jelentős számú
férfi élt akkoriban, akiben ez az ideál a lelki életük teljes átváltozását
eredményezte.
-
Ezáltal
valami különleges dolog ment végbe a templomosok körében; anélkül, hogy a
templomosok ismerték volna a keresztény beavatás szabályait.
-
Csakis
áldozatos szolgálatuk révén jött létre valami nagyszerű. Először a keresztes
hadjáratokban, azután Európa szellemi működésében. A lelküket úgy inspirálta a
Krisztusi impulzus és a Golgotai Misztérium az intenzív odaadásuk
következményeként, hogy sok templomos lovag átélhette a Krisztusi
beavatást.
Aki veszi a
fáradságot, maga is felismerheti azt a csodálatos történelmi eseményt, hogy a
világtörténelmi mélységből, a „sötét középkornak” ma gyakran nevezett időkben
egy sor férfinél - az emberi létezésük sötét világában - egyszer csak
felkapcsolták a villanyt, és egyszer csak létrejött a keresztény beavatás,
vagyis azoknak a szellemi világoknak a látása, amely a keresztény beavatás révén
az emberek számára hozzáférhetővé vált.
Ez mindig
módosítja az ellenerőket, ezek pedig bőven jelen voltak abban az időben. Ami
belép a világba azt nemcsak szeretik, hanem gyakran féktelenül gyűlölik is.
Szép Fülöpben inkább élt a szenvedély, mint a gyűlölet, hogy kisöpörjön a
világból egy ilyen társaságot és a kincseiket eltulajdonítsa, amelyek bőségben
áradtak hozzájuk, mert ezeket a kincseket a lovagok a szellem szolgálatába kívánták
állítani.
Egy ilyen
beavatásnál, amivel a templomosok egy sora rendelkezett, meg van a lehetősége annak,
hogy nemcsak az Istenit, a boldogító erőket lássák és fedezzék fel önmagukban,
hanem a Kígyók-Testvériségének az erőit is. Aki egy ilyen beavatás részese
annak a szellemi világba való betekintés alkalmával megjelenik mindaz, ami az
Isteni világok ellen működik. Megjelenik mindaz, ami az embert lehúzza a Kígyók
-Testvériségének világába, de az is, ami felemeli az Arturokéba.
A beavatott
tehát szemben találja magát önmagával, mindazzal a szenvedéssel és
megkísértéssel, mindazzal a támadással, amelyek a jót ellenőrző hatalmaktól
jönnek, és vannak olyan pillanatai, amikor a szellemi szemei, a lelki szemei
elől eltűnnek, és fogolynak érzi magát a sötét hatalmak kezében-, akik
megakarják ragadni őt és a saját akaratának gondolkodását és érzését az uralmuk
alá hajtják. Ezek a szellemi támadások, kísértések, ismertek azoknak az
elbeszéléseikből, akik már betekintettek a szellemi világokba.
Sok
templomos lovagnál történt meg, hogy mély bepillantást vethettek a Golgotai
Misztériumba és annak a jelentőségébe. Bepillanthattak a Krisztusi
szimbolikába, amely például az „Utolsó Vacsorából” fejlődött ki és láthatták
ezt a szimbolikát.
Egyesek,
akik a keresztény beavatás révén beletekintettek abba, ami a Krisztus impulzus
révén az európai népeken át hat, ezekben a dolgokban azonban már mást láttak.
Úgyszólván a
saját lelkükben élték át az eseményeket, a kísértés megtámadta őket, és képesek
voltak legyőzni a kísértést, és evvel megismerték, hogy mire képes az emberi
lélek.
Sajnos
ezekről a dolgokról a legtöbb embernek ma fogalma sincsen. A beavatottak
viszont tudatában vannak ennek, és megpróbálják nap mint nap legyőzni a
kísértésüket a tudatalattijukban, különben ottmaradna és végtelenül keserves
helyzeteket teremtene az életükben.
Így történt
azokkal a templomosokkal, akik felismerték ezt az ördögi hajlamot, amely
elhatalmasodott az emberi akaraton és érzéseken, lealacsonyítva a tudatukban a
Golgotai Misztériumot. Álomképekben voltak ezek a beavatott személyek
megkísérthetők-, és ezek vízió szerűen jelennek meg, ami az effajta beavatások
után lehetséges, mert a Kígyók- Testvériségének a különböző tudat módosító
eszközei folyamatosan szkennelik az embert.
Ezek az
emberek tudták azt, hogyan győzhetik le a kísértést, mert tudatosan kellett
legyőzniük a kísértést és beláttak ebbe a lelkivilágba, amelyről a külső
történelem keveset beszél. Vannak olyan hiedelmek, hogy a jó és a rossz bennünk
van. Kizárólag mi tehetünk mindenről. De ez csak részben igaz. Folyamatos
munkával ketté lehet választani, hogy mi az, ami valóban a szívünk
végtelenségéből szól hozzánk, és mi az, ami csak egy idegen projekció.
Ha csak
ösztönösen is, de IV. Fülöpnek (Szép Fülöp) volt ilyen jellegű tudása a lélek
világának tényeiről, mégpedig az „Arany-beavatása” révén, amit a Sárkányoktól
kapott. Tudott valamit erről, mert a saját kreatúráival közölte, hogy mit kell
tenniük. Miután egy borzalmas bíró eljárást indított, ami vizsgálatot igényelt,
úgy rendezte meg, hogy már eleve el legyen döntve az eredmény.
A kreatúrák, akiket a vizsgálatokhoz felhasználtak, Szép Fülöp által felbújtatva, merényleteket követtek el a templomosok ellen. Mindenféle bűnnel vádolták őket melyekről tudták, hogy nem igazak.
Egy szép
napon Franciaország orvul megtámadta őket, valamennyit bezárták és miután
bezárták őket, gyorsan elvették az összes kincsüket.
Olyan
bírósági tárgyalásokat csináltak, melyek során Szép Fülöp hatására a kínzásokat
a legnagyobb mértékben használták. Valamennyi elérhető templomos lovagot a
legszörnyűbb kínzásoknak vetettek alá.
A kínzásokat
az élet legyőzésére használták, melynek jelentőségét már korábban említettem.
Minél több embert megkínozni, ez volt Szép Fülöp szándéka.
A kínzásokat
a legborzalmasabb módon hajtották végre úgy, hogy a megkínzott templomos
lovagok legnagyobb része elvesztette a tudatát a kínzások alatt.
Szép Fülöp
tudta, mit jelent az, ha a tudat elhomályosodik, ha az emberek a legszörnyűbb
kínok között szenvednek a kínzószerszámok alatt. Tudta, hogy most kijönnek
belőlük a kísértés képei!
Ezután Szép
Fülöp befolyására egy „kikérdezés” következett. Egy kikérdezés szuggerált
kérdésekkel úgy, hogy a kérdésekkel mindjárt kikényszerítették a választ is, és
a választ a kínzástól elhomályosított tudat adta.
Feltették a
kérdést: „Megtagadtátok-e az ostyát, és a megszentelésnél nem a megszentelési
szavakat használtátok?” – És a templomos lovagok beismerték ezt, mert a
tudatukat elhomályosította a kín-, mert belőlük a fénnyel szembeálló hatalmak
beszéltek a vízióikon keresztül.
Amit a templomos lovagok a kínvallatások során beismertek, azt úgy állították be a vallatók, hogy a templomosok egy bálványt imádtak Krisztus helyett, a rendbe való belépésnél pedig a legocsmányabb és undorítóbb szexuális procedúráknak voltak alávetve, és a rendben a legszörnyűbb szexuális bűnöket űzték, valamint a felvételükkor valamennyien megtagadják a Golgotai Misztériumot. A kikérdezést úgy rendezték, hogy még a templomosok nagymesterét is megkínozták, hogy a tudatalattiból ezeket a fent említett bűnöket bevallja.
Ez az
emberiségnek az egyik legszomorúbb fejezete, amit csak úgy lehet megérteni, ha
tisztában vagyunk azzal, hogy a történet mögött hatékony erők működnek, és hogy
az életünk ezekkel a valóságos erőkkel szemben egyelőre küzdelem. Egészen addig
így lesz ez, amíg meg nem tanuljuk, hogyan teremtsük meg a saját realitásunkat
olyannak, amilyenben szívesen létezünk.
A
templomosokat látszatokok miatt ítélték el. Sokat lehetne erről még mesélni,
hogy mért gondolom így, de ennek a munkának is egyszer végére kell érnem.
Egyesek a
beismerésnél maradtak, mások elmenekültek. Nagyrészüket elítélték és magát a
nagymestert Jakob Bernhard von Molay-t is arra kényszerítették a kínzásokkal,
hogy az említett módon vallomást tegyen.
Így történt
aztán hogy a francia Szép Fülöp odáig vitte, hogy kreatúráját, V. Kelemen pápát
meggyőzze – ami nem volt nehéz! – hogy a templomosok a legszörnyűbb bűnöket
követték el, és hogy ők a kereszténységhez a legkevésbé sem méltó eretnekek.
Mindezt V.
Kelemen még meg is áldotta és a templomos lovagrendet feloszlatta, majd
megsemmisítette.
Kedves
Kutatótársaim és Olvasóm,
Még
koránt sem értünk a Szent Grál témánk végére. Sőt igazából csak most
melegedtünk bele. Megyünk tovább…
Hamarosan
folytatom
Szeretettel
és tisztelettel ZI.U.SUD.RA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése