Szent Grál
2-rész
Templomos Lovagrend (II. rész)
A
Frigyláda
Salamon
templomával kapcsolatban az egyetlen hivatalosan elismert forrásunk az
Ószövetség. Salamon templomának létezésével kapcsolatban nincs egyetlen egy
archeológiai bizonyíték sem a mai napig. Ennek az oka az, hogy Jeruzsálemben a
templom és annak közvetlen területén évszázadok óta tilos szinte minden
archeológiai ásatás. A politikai helyzet Jeruzsálemben sohasem volt egyszerű.
Általánosságban el lehet ma mondani, hogy igazából még senkinek sem érdeke
megtudni az igazságot. Ha mégis valami kiderült, azokat szigorúan titkolják-, ezért
sajnos a hivatalosan elismert történetekben már nem lehet megbízni.
Abuna
Pauolos, az Etiópiai
Egyház legfelsőbb személyének hivatalos nyilatkozata 2009-ben eléggé felkavarta
a világot avval a kijelentésével, hogy a frigyláda Etiópiában van. A "Die Welt" egyik riporterének
kérdésére, aki egy nyilvános fogadáson megkérdezte XVI. Benedek pápát a
„Szövetség Ládája" hollétéről, XVI. Benedek pápa csak könnyedén ennyit
válaszolt: "Axum-ban van velünk. Etiópia a Szövetség Ládája székhelye,
már évszázadok óta, magam is láttam."
-
A
Frigyláda tehát állítólag a Sioni Szűz Mária templomban található Axumban,
szigorúan elzárva a külvilágtól.
Azonban
nincs ezeken a kijelentéseken kívül egyetlen nyilvános bizonyíték sem arra,
hogy a „Szövetség Ládája” ténylegesen Axum-ban lenne. Senki emberfiát nem engednek be a
helységbe, ahol az állítólagos Frigyláda van. Se filmeseket se újságírókat, de
a nyilvánosság számára sincsen erről bizonyíték felmutatva… - Ami mindenesetre
számomra több, mint furcsa...
Hiszen a
Bibliában Mózes egész népe láthatta a vándorlásaik során a „Szövetség Ládáját”. Számtalan esetben segített nekik.
Megerősítette a hitüket, és a Frigyláda mellett közel érezték magukat Istenhez.
Úgy gondolom sok kételkedőnek a „Szövetség Ládája” egy komoly megerősítést
jelentene ma is. Bármi is van most Axumban elzárva a tömegek elől, az Egyház
nem őszinte és mint általában a történelem során, most sem játssza ki minden
kártyáját.
A Frigyláda
valamikor Kr.e. 1250 és 1240 között, az egyiptomi kivonulás utáni második év
első hónapjában készült – állítólag a Sínai-hegy lábánál, mégpedig az Úr
útmutatásai alapján. A 40 éves vándorlás alatt mindvégig az izraeliek táborában
volt egy szentélynek nevezett sátorban. Kr.e. 1210 és 1060 között az ereklyét
egy Silónak nevezett szent helyre vitték.
Kr.e. 1060
táján az Ében-Ézeri csata során az izraeliek vereséget szenvedtek, és a
Frigyláda a filiszteusokhoz került, akik Asdódba szállították, de itt a Frigyláda
ereje lerombolta szentélyük szobrait, és súlyos betegségeket idézett elő. A
láda innen Gáthba került, ahol majd 7 hónappal később a Frigyláda okozta
veszteségek miatt a filiszteusok visszaküldték a szent ereklyét az izraelieknek
Béth-Semesbe, ahonnét a zsidó főpapok a megfelelő óvintézkedésekkel
elszállították Kiliáth Jeárimba, egy Abinádáb nevű férfi házába.
A frigyláda
rejtélyes történetében a Kr. e. 587-es év hozott fordulatot. Az történt ugyanis,
hogy II. Nabukodonozor babilóniai király hadai bevették Jeruzsálemet, és
feldúlták, illetve lerombolták a templomot. A frigyládának ekkor, a Királyok és
a Krónikák könyvében is megemlített (Kir. 25. 8-17, illetve Krónikák, 36, 18.)
babiloni dúlás idején veszett nyoma. A frigyláda sorsával kapcsolatos legendák
a templom pusztulása után, a Kr. e. 6. században kezdtek elterjedni.
Megjegyzés:
Tehát II.
Nabukodonozor babilóniai király és a filiszteusok letudták győzni Izraelt, de hogyan
tehettek ilyet, ha a Szövetség ládája, a csodafegyver védte őket? Mi történt?
Miért tudták Izraelt mégis kétszer is legyőzni és végül még a templomot is felgyújtani?
…- Úgy gondolom, hogy ennek nyomós oka van.
Az
Ószövetségben van arra utaló feljegyzés, hogy a frigyládát még a babiloniak
betörése előtt elrejtették. A Makkabeusok II. könyve azt írja, hogy Jeremiás
próféta rejtette el a ládát isteni vezettetéssel, jóval még a templom
pusztulása előtt.
A Biblia
szerint Kr.e. 1000 körül Dávid király ünnepélyes külsőségek között
átszállíttatta a Frigyládát Jeruzsálembe. Fia, Salamon, a zsidók leghíresebb
királya, uralkodásának negyedik évében fogott hozzá a templom megépítéséhez.
Amikor Kr. e. 967-ben befejeződött az építkezés, a frigyládát a templom
legbelső helyiségében, a Szentek szentjében helyezték el. Egyszerű földi halandó
ide be sem tehette a lábát, sőt az erre kizárólagosan feljogosított főpap is
csak évente egyszer járulhatott a frigyláda színe elé. Itt állt a láda több
mint háromszáz éven keresztül – sértetlenül.
Nyilvánvaló,
hogy Clairvaux-i Bernát a Lovagokat nem azért küldte a Szentföldre, hogy az
utakat őrizzék. Ha tényleg mindössze csak ebből állt volna a küldetésük, akkor
elég lett volna, ha támogatják anyagilag az Istenes Szent János (Johanniták)
ispotályosait, akik valóban ebből a célból voltak már ott. De a valóságban 1118
és 1128 között mégsem erről volt szó. Ez alatt a tíz év alatt ugyanis semmilyen
csatában, semmiféle harcban ezek a lovagok nem vettek részt. Ugyanakkor
elfoglalták szépen a kérdéses területet, ahol régen Salamon temploma állt. A
kilenc lovagból álló kis csapat nem csak azért érkezett a Szentföldre, hogy a
zarándokutat védelmezze a muzulmán bandáktól, hanem elsősorban azért, hogy
megtalálják a Szent Grált és annak segítségével esetleg a „Szövetség Ládáját”
is.
Megjegyzés:
A templomos
lovagok, a 10 év alatt 25 km alagút rendszert építettek ki az ásatásaik során a
Salamon templom boltívei alatt. De vajon mért pont ott? Vajon mért voltak
biztosak ennyire a dolgukban, hogy a fáradságos munkájuk eredményes lesz?
Honnan kapták hozzá az információt? Miért reszkíroztak ennyi? Miért dobták el a
vagyonukat és a rangjukat és a világi életüket, és lettek szegény szerzeteskatonák?
Mind erről még lesz szó…
A tudás őrzői
tudták azt is, mennyire veszélyes olyanok kezébe hatalmat adni, akik erre még
nem eléggé érettek. Így a kulcsok a tudáshoz a történelem folyamán titkosak
maradtak, és elérhetetlenek a legtöbb ember számára.
Az Arturok
tehát szervezetüket átformálták, és mint templomos lovagok titokban ásatásokba
kezdtek azon a területen, ahol valaha Salamon király temploma állt. A Grál
elnevezés egy szimbólum, és minden esetben az isteni eredetű „tudás kelyhét”, a
bölcsességet, a tanítás megőrzését jelentette, ami egyben a bölcsességek
„tárolására” szolgált. Nem egy általános
kehelyről van itt valójában szó, hanem egy „vril-energiával” működő
holografikus elektronikus adatbázisról, melyben minden bizonnyal egy
földönkívüli Tudatállapot-Interface-Technológia is működött. A Szabadság Tanításaiban a működési elvről
csak nagyon keveset árulnak el. A Szóvivők hosszú felkészítés után voltak
képesek kommunikálni a CDT lemezekkel. Ugyanakkor ne feledjük, hogy viszonylag
egyszerű emberek, hosszú spirituális gyakorlatok nélkül is hozzá fértek ezekhez
az információkhoz. Ez látszólag ellentmondásban
áll az Ashayana által említett kehely formájú CDT lemezek „használati
utasításaival”. Logikusnak tűnik tehát számomra, hogy amire Ashayana hosszú
felkészítése után - mint szóvivő képes volt, minden bizonnyal „valamilyen
szinten” a Templomos Artur nagymesterek is képesek voltak.
(Egy későbbi fejezetben a Szent Grál
eredetére és működésére visszatérek részletesen.)
Szent Bernát
küldöttei az Arturok tudásának köszönhetően azért indultak útnak tehát, hogy a
Frigyládát és a Szent Grált megtalálják. A Szent Grált hamarosan megtalálták a
Salamon templom boltívei alatt, melynek segítségével további információkhoz
jutottak. Sajnálatos módon azonban semmiféle írásos vagy tárgyi bizonyíték
nincsen arról - a Biblián kívül, hogy a „Szövetség Ládája” egyáltalán létezik.
(Azonban a Frigyláda történetére még a későbbiekben mégis visszatérek.)
A Grálon
kívül további súlyos titkokra találtak: Például olyan Jézusról szóló tekercseket
tártak fel, amelyek komplett megcáfolták a hivatalosan elfogadott evangéliumok
állításait, és szemben álltak a megfeszíttetésről és a feltámadásról szóló
hittel. Így jutottak hozzá a Jézus által személyesen írt 6 könyvhöz - evangéliumhoz
is, és Mária 3 könyvéhez -evangéliumához, mely a Szent Grálban volt olvasható –
valamint rengeteg egyéb információkhoz bizonyos Azur-Örző fajokról, akiknek
közök volt Jézushoz, akinek a neve ott, mint Jeshua Sananda Melchizedek volt
említve és házasságban élt, valamint gyermekei születtek. Vagyis léteznek
írásos dokumentumok, hogy Jézus az állítólagos keresztre feszítés után még 10
évig élt, és nem élt cölibátusban sem.
Többször reinkarnálódott,
és különböző életeket élt, melyekben mindig a Buddha - és a szeretet elvek
minőségét fejezte ki a Földön. Az Arturok írásaiban Jézusról, mint egy különlegesen
fejlett lélekről írnak, aki maga is Artur volt és az inkarnációi során rengeteg
beavatáson esett keresztül.
A
Grál-legendákban is fennmaradt egy történet, miszerint a „Szent Grálban”
Arimathiai József felfogta Jézus vérét, de ez a történet az idők folyamán
(itt-ott tudatosan) torzulásokon ment keresztül. A Szent Grál valóban
segíthetett Jézusnak a tudás és a bölcsesség megértésében, hiszen majd, amikor
a Grálról még részletesen írok, akkor világossá válhat mindenki számára, hogyan
is működik. Azt gondolom továbbá, hogy sohasem Jézus véréről volt itt szó,
hanem feltehetően Jézus saját kezűleg írt evangéliumáról. Az „Artur-Jézus”
minden bizonnyal a Grál segítségével és az egyéb egyiptomi tapasztalatai,
inkarnációi és misztériumok, beavatások mellett jutott a tudáshoz és a
bölcsességhez.
Nem kívánom
minősíteni és elítélni a katolikus egyházat, de a fenti események nyilvánvalóan
más fényt vetítenek a templomos lovagok és a katolikus egyházi elit viszonyára.
Talán így jobban érthető is, hogy mért döntött úgy az egyházi vezetés anno a
francia királlyal IV. (Szép) Fülöppel az élen, hogy a templomos vezetőket
máglyára küldik, a „Templomos Archívumot” az egyetlen írásos dokumentumot
eltüntetik, és a rendet egy minden idők legvéresebb koncepciós perében
feloszlatják.
A
Frigyládát nem Mózes építette
A Frigyláda
egész sorsa a zsidóság körében azt bizonyítja, hogy nem tudták megfelelően és
örök időig használni. De vajon miért? Ez csak a személyes véleményem: mert
eredetileg nem az övék volt, hanem az egyiptomiaké. A Bibliában található
információk arról szólnak, hogy mielőtt elhagyták a zsidók az egyiptomi
fogságuk után Egyiptomot, akkor kirabolták és eltulajdonítottak egy csomó mindent:
Mózes 2.
könyve 12 fejezet: 35-37
35 Az Izráel
fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől
ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36 Az Úr
pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre
hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37 És
elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog,
csupán férfiak a gyermekeken kívül.
A másik
utalás arra vonatkozólag, hogy a Frigyláda, már azelőtt a birtokukban volt a zsidóknak,
mielőtt Mózes megkapta volna az útmutatásokat a Frigyláda megépítéséhez, amiről
Mózes második könyve csak a 25. fejezet után számol be.
Az Ex.
25-ből származott információ arról, hogy az izraeliták a Sínai hegyre költöztek;
az építési utasítás megállapítja, hogy a szövetség ládája csak ott épült. Ugyanakkor
a Biblia arra utal, hogy 3 hónappal az egyiptomi kivonulást követően már
létezett a Frigyláda:
Mózes 2.
Könyve 16 fejezet:
33 Áronnak
pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd
azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
34 A mint
parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája
elé, hogy megtartassék.
Vagyis felmerül
a gyanú, hogy a zsidók az egyiptomiaktól tulajdonították el a Frigyládát, és
hogy sohasem voltak igazán képesek a Frigyládát úgy használni, ahogyan azt
valójában az eredeti tulajdonosok használták. Akárhol is van jelenleg a
Frigyláda, azért nem engednek a közelébe senkit sem, mert veszélyes, és nem
tudják hogyan működik.
(Tervezek
egy hosszabb fejezetet a fent említett „Egyiptomi-Frigyláda” elméletnek a
bemutatására.)
A
troyes-i zsinat
Clairvaux-i
Bernát kifejezetten a rend alapításának céljából hívta össze a troyes-i
zsinatot 1128-ban. Bernát a champagne-i gróf beleegyezését és támogatását
kérte, ami azt is jelentette, hogy a megalapítandó új rendet a gróf világi
védelme alá kívánja helyezni. A templomosok hatalmas adományokban részesülnek,
többek közt Ők lettek a Keleti-erdő urai.
Az első
templomosok tehát a titokzatos Keleti-erdőben éltek. (Talán éppen egy Csillag
kapu közelében?) Az erdőben és az erdő körül a cisztercita majorokat
leszámítva az összes épületet a templomosok birtokolták. Az épületek összefüggő
láncot alkotnak az erdő körül. Csak az juthatott át rajta, aki a
templomosokhoz, vagy a cisztercitákhoz tartozott, az ő földjükön át vezetett
csak út. Valójában tehát ezen a vidéken, a Szajna és az Aube közötti területen
született az a titokzatos, hatalmas, templomos rend.
A zsinaton
Hugues de Payns alapító és nagymester bejelentette, hogy szerzetes katonákból
álló rendet kíván létrehozni, s e rend magját, a Szentföldet megjárt kilenc
lovag jelenti. A zsinat beleegyezését adja, és Bernátot bízza meg a regula
megfogalmazásával.
Előírják a
fehér viseletet az új lovagok számára. A cisztercita szerzetesek szüzességi,
szegénységi, engedelmességi és állhatatossági fogadalmat tesznek. A laikus
barátoknak, akárcsak a templomosoknak a szüzesség, szegénység, és engedelmesség
hármas fogadalmát kell betartaniuk. A cisztercita szerzeteseket borotválják, a
templomosok és a laikusok fejét kopaszra nyírják, szakállukat meghagyják, csak
próbaidő után tehetnek fogadalmat és mentesülnek a szerzetesek kötelező vallásgyakorlata
alól. Szent Bernát regulája tehát azt sugallja, hogy a rendnek világi missziója
van; küldetése az, hogy a világban munkálkodjék.
A regula
azonban nem csak a kolostori életrendet szabályozza. Ne feledjük, hogy harci
"lovagságot" alapítanak. Bernát valójában az írországi "Vörös
Ág", vagy a "Sinn éin" mozgalom keresztény változatát hozza
létre.
Megfigyelhető
Bernát regulájának és az újonnan alapított rendnek a kelta jellege. Azt is
hangsúlyoznom kell, hogy a templomos rend troyes-i megalapításával közel egy
időben jelennek meg a világi lovagság első kezdeményei, melyek később
megerősödnek, és egyre inkább elterjednek. Később a lovagság közé belépni
akarókat beavatásban részesítik, és csak ezután ütik lovaggá őket. A lovagok
fegyvereit kabbalisztikus jegyek díszítik.
Az Arthur
származású és emlékekkel rendelkező Szent Bernát azt szerette volna, hogy a
templomos rend minden tevékenységhez kapcsolódhasson, s egyszerre lehessen a
szervezője, de a bírája és védelmezője is. A meggazdagodás kezdettől fogva a
terv része volt, ugyanis a regula kimondja, hogy a Rend rendelkezhet földekkel,
szabad emberekkel és jobbágyakkal, akik azt megművelik, valamint lehetnek a
rendnek házai és a Rend az egyházi jövedelmekből is részesülhet.
Ez a kor
valamennyi szerzetesi közösségében így volt, de ott az apátok viszonylag
szabadon rendelkezhetnek apátságuk vagyonával. A templomosoknál szó sincs
erről. Senki nem rendelkezhet a rend javaival a káptalan megkérdezése nélkül. A
káptalan - korlátozott mértékben ugyan - rendelkezhet a rend javaival, de csak
a rend érdekeinek szolgálatában – semmiféle személyes kiadásra nem kerülhetett
sor. A lovagok a csatában nem kérhetnek negyedrészt, s ha fogságba esnek, nem
fizethetnek váltságdíjat. Ezért aztán – néhány kivételtől eltekintve - a
fogságba esett templomosokat mindig kivégezték.
Később
Bernát megtiltja, hogy a cisztercita apátságok saját területükön kívül házakat,
embereket vagy földeket fogadjanak el. Ezt nem igazán tartják be, mégis
érezhető, hogy mi volt a clairvaux-i apát szándéka: minden olyan világi
feladatot, melyet eddig az apátságok láttak el a templomos rendnek kell
átvennie. Mivel a rend gazdag volt, a lovagoknak szegényeknek kellett lenniük,
de nem is erről van szó, hanem arról, hogy a rendben senkinek nem lehetett
személyes tulajdona.
A troyes-i
zsinaton megalapították tehát a templomos rendet. Van regulája és viselete: a
lovagok fehér, a katonák fekete ruhát és köpönyeget viselnek. A bal vállukon
hordott vörös keresztet csak 1145-ben adományozta a rendnek III. Jeno pápa.
Azonnal megkezdődött a toborzás. A templomosok életéről festett kép nem
bővelkedik derűs színekben.
Parancsnokuk
egyetlen intésére jöttek vagy mentek; azt a ruhát hordták, amit kaptak, nem
kerestek sem más öltözéket, sem más táplálékot... Az öltözködés és a
táplálkozás terén óvakodtak a szertelenségtől... Együtt éltek, asszonyok és
gyerekek nélkül... Egy fedél alatt laktak úgy, hogy semmit nem tekinthettek
sajátjuknak, még az akaratukat sem... Senki nem volt alsóbb vagy felsőbb rangú
közöttük. A legjobbat, a legnemesebbet tisztelték az életben... Hajukat
kopaszra nyírták...Sohasem fésülködtek, ritkán mosakodtak, szakálluk torzonborz
volt, portól bűzlöttek.
Bernát
megengedte, hogy a templomosok püspökük beleegyezésével befogadják a
kiközösítetteket.
Voltak köztük
gonosztevők, hitetlenek, leányrablók, szentségtörők, gyilkosok, esküszegők,
házasságtörők, és így kettős volt a haszna a lovagrendnek, hiszen az ilyen
emberek távozása az anyaország számára valóságos felszabadulást jelentett; a
Kelet pedig csak örülhet érkezésüknek mindazért a szolgálatra készségért, amit
életük új fázisában tenni kívántak, az pedig ebben az esetben az volt, hogy
másokat szolgáljanak. Bizonyos szempontból hasonlított a francia légiósokhoz.
Nyilvánvaló,
hogy Bernát nem szerzeteseket, hanem katonákat akart faragni ezekből az
emberekből. Mégpedig nem véletlenül, hanem pontosan kidolgozott ősi Arthur
tervek alapján. Mindenesetre özönlöttek az önkéntes katonák és az adományok. A
szerzetesi lovagságot általános tisztelet övezte, és e tiszteletből még a Pápa
is kezdetben csak hasznot látott. Azok, akiket elriasztott a templomos rend
szigora, az a szintén ott szolgáló Máltai Szent János Katonai és Ispotályos
Rend (Johanniták) soraiban elnézőbb és kevésbé lovagi légkörre találtak. A két
rend hússzor is megmentette a Szentföldet. A templomosoknak hat nagymestere
esett el a harcokban. A rend nagyon rövid időn belül gazdag lett. Keleten a
zsákmányolt fegyverekkel gazdagodtak, nyugaton pedig az adományok özöne gyarapította
a Lovagrendet.
A rend - bár
alapvetően egységes – mégis kettős szervezeti felépítést mutatott: Keleten a
rend hadseregét és nyugaton a szerzetesi intézményt, melynek tagjai fegyvert
viseltek ugyan, de csak védelmi célokra használhatták.
Világosan látszik,
hogy minden egy előzetes terv szerint alakult. Kénytelen vagyok tehát tudomásul
venni, hogy a templomos rend már a hivatalos megalapítása előtt is létezett.
A minta az
Arthurok Anunnakikjából álló modifikált hadserege volt, akik 2,3 részben
Alderaanok és 1,3 részben emberek voltak. Vagyis akarták, megtervezték és
elkészítették- mégpedig egy minta alapján…- Igaz, ezúttal földönkívüli
beavatkozás és gén terápia segítsége nélkül.
A céljai a
rendnek megvoltak határozva, ez pedig elsősorban a különböző babonák hatásai
alatt és sötétségben élő tömegek spirituális képzése és a sötét szándékú Kígyók
Testvérisége elleni harc mellett a tömegek védelmezése volt.
"Non nobis, domine, non nobis,
sed nomini tuo da gloriam."
Nem miértünk, Uram, nem miértünk,
hanem a Te nevednek dicsőségére.
Az is világos,
hogy Szent Bernát az egyik mestere (ha nem is a nagymestere) volt a Rendnek,
melyről Jules Michelet francia történetíró azt mondta, hogy bukásuk a nyugati
civilizáció legnagyobb kataklizmája volt.
Sajnálatos
módon éppen a duális középkori tudatosság lett felelős a bukásukért is. Mivel a
polaritásban nagyon erőteljes, ellentétes pólusú energiák voltak a középkorban
jelen, így a lovagi harciaskodásuk komoly kilengéseket eredményezett a vonzás
törvényében. Azt is mondhatnám, hogy egyszerűen bevonzották a sorsukat.
Hamarosan
folytatom
Szeretettel
és tisztelettel ZI.U.SUD.RA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése