Szent Grál 1-rész

 

 

Szent Grál

1-rész

 

Bevezető

 

A Szabadságtanítások fejezeteinek bemutatása mellett azt gondoltam, hogy érdemes olykor-olykor olyan történeteket és információkat is megosztani veletek, melyek bemutatják azt is, hogy kiknek volt a feladata a történelem során a Szabadság Tanításainak védelme.

Néhány dolog talán hihetetlennek tűnik majd. Éppen ezért kérem minden kedves Kutatótársamat és Olvasómat, hogy az elkövetkezendő fejezeteket inkább olyan epizódoknak fogjátok fel, ahol nem feltétlenül az állítások bizonyítása a cél, hanem hogy egyszerűen elhangozzanak végre ezek a kijelentések.

Ezek a fejezetek talán bonyolultak lehetnek majd néhány olvasó számára - mint ahogyan nekem is azok voltak a francia nevek, és talán a ma már valóban kevés információt hordozó ismeretlen történelmi személyek miatt is, de mégis fontosnak találtam valamennyi különleges történelmi személyt, hiszen hozzátartoznak ahhoz, hogy egy konkrét történetben, konkrét szereplőkhöz tudjuk kötni az eseményeket.

Sajnos nem állíthatom magamról, hogy a templomos lovagok teljes történetét minden részletében ismerném. Azt sem, hogy máris valamennyi spirituális tanításuk birtokában lennék. Hiszen még mindig marad bőven elegendő hely a kutatásra a rend történetében, és a szellemiségük feltárására is - úgy a regionális szinteken, mint egy mindent átfogó globális megközelítésben.

Különösen fájdalmas számomra elfogadni ebben a kontextusban azt is, hogy valószínűleg a XVI. században a Vatikánban a szigorúan őrzött „Templomos-Archív” nyomtalanul eltűnt, és ezáltal még a legtöbb egyházi személy számára is hozzáférhetetlenné vált. Így van ez, amikor az okkultizmus képviselői hatalmi harcokba bocsátkoznak, és elfelejtik az emberiséget rasszista és érdekkülönbségek nélkül szolgálni.

 

Titkos kéziratok

 

Az ősi tanítások arról szólnak, hogy titkos kéziratok léteznek, gondosan elrejtve a tömegek elől. Sajnos alig néhány ember láthatta eddig őket. Szinte mindig létezett néhány különleges képességű ember a történelem folyamán, akik emlékezni képesek a régi tudásra, és élnek ilyen emberek ma is, akik képesek az asztrális fényben látni, vagy a szívük végtelenségében megérezni az összefüggéseket akár mindenféle tanító vagy mester nélkül is. Ez így van. Ez az út a megvilágosodás felé, de ez egy nagyon veszélyes vállalkozás, hiszen a babonás társadalom mindig bizalmatlan volt az ilyen különleges emberekkel kapcsolatban. Gyakran végezték máglyán vagy kereszten ezek az emberek. Ma néhányat zárt intézetekben tartanak, vagy börtönökben, vagy gondosan elkülönítik őket titkos helyekre a társadalomból, ha felismerik a képességeiket. Azonban a meggyőződésem az, hogy ez az egyetlen lehetséges módja annak, ami az áhított tudás megszerzését illeti, és ami a szabadság legmagasabb céljaihoz vezet el minket –, így a megvilágosodásunkhoz is, ha dolgozunk önmagunkon.

Az eddigi tapasztalataim és a megérzéseim azt súgják, hogy ezeket a különleges képességeket mindenki képes kifejleszteni önmagában. Meggyőződésem, hogy az ember szellemének a teljesen tiszta szabadságban kell léteznie ahhoz, hogy mindezt feltudja ismerni. Az a szellem, amely szabadságban képes élni, az a „szentségben létezik”, és gyógyítója lehet önmagának, megszabadítja önmagát, és sok esetben másokat is valamennyi szenvedéstől és csapástól.

A megvilágosodott ember a környezetére és az egész bolygóra is közvetlenül hatással van. Valójában akár egyetlen egy megvilágosodott ember is képes lehet felemelni és fénnyel megtölteni az emberek szívét az egész bolygón.

Az ember akkor lesz szabad, ha lerázza magáról a fizikai testének és elméjének korlátait, és felszabadítja tudatosan a szellemét. Csak a tiszta tudatosság az, amelyben az elménk és testünk képes felszabadulni, ez az, ami nekünk szól az ősi Artur-oknak és Templomosoknak a szellemi üzenetében és mindazoknak, akik az egység törvényét próbálják ma egyénileg, vagy különböző spirituális csoportokban megérteni.

Az Ősi Templomos Rend Története

 

A hivatalos történet szerint az első keresztes hadjárat szervezése az 1095-ös clermonti zsinaton kezdődött meg, ahol II. Orbán pápa híres november 27-i beszéde után – melyben Jeruzsálem „felszabadításáról beszélt” – az emberek tömegesen szegődtek a keresztek alá, hogy megindulhassanak a Szentföldre. 1096 során lovagok, buzgó szerzetesek és koldusok egyaránt toborzásba fogtak, és – különböző harcértékű – seregeik élén sorra meg is próbálkoztak Jeruzsálem felszabadításával. Miután Európa legsűrűbben lakott területei a Németalföldön, Franciaországban és a Rajna folyó mentén voltak, a keresztesek általában innen indultak el, hogy aztán Magyarországon és Bizáncon áthaladva, szárazföldi úton jussanak el – ahogyan akkoriban mondták – a „pogányok földjére”.

Az első keresztes hadjárat egyetlen komoly hadereje 1096. augusztus 15-én indult meg Franciaországból a Szentföld felé. Ez volt a – többek között – Godefroy de Bouillon, Raymond IV de Toulouse, Bohémond de Tarente és Tancrède de Hauteville vezette keresztény lovagsereg. A lovagsereg keresztülhaladt Kis-Ázsián, majd Antiochia, Tarzusz és Edessza sikeres ostroma után dél felé indult, hogy elérje végcélját, Jeruzsálemet.

Godefroy de Bouillon és lovagjai 1099 júniusában körülzárták a Szent Várost, és alig több mint egy hónapos ostrom után, július 15-én sikeresen el is foglalták.

Megjegyzés:

A diadal azonban az utókor számára mégis gyászos emlék maradt, mivel a győztesek úgy „ünnepeltek”, hogy vérfürdőt rendeztek Jeruzsálem arab és zsidó lakosai között.

Miután az Egyiptom felől támadó kalifa Askalonnál vereséget szenvedett, a hároméves keresztes hadjárat hivatalosan véget ért, és a lovagok nagy része visszatért hazájába. Így a keresztény Európa két évszázadra megvethette a lábát Levante partvidékén.

 

A háború során bebizonyosodott, hogy Bizánc nem képes kiterjeszteni fennhatóságát a visszahódított területekre, ezért a keresztes vezérek kisebb fejedelemségeket alapítottak – Tripoli, Antiochia, Edessza és Jeruzsálem központokkal – a Szentföldön. A legjelentősebb természetesen Jeruzsálem lett, melynek első vezetője, Godefroy de Bouillon még csak a „Szent Sír ügyvivője” szerény címet vette fel, de 1100-ben bekövetkező halála után öccse, Baudouin II de Jérusalem (1100-1118) már királyi koronát kapott.

A szuverén keresztes államok önálló terjeszkedésbe fogtak a Szentföldön, majd hamarosan megjelentek az első lovagrendek is, melyek hamarosan ugyancsak kiharcolták maguknak az önállóságot. Az első keresztes hadjáratot kétszáz éven belül még nyolc másik követte, melyek váltakozó eredménnyel próbálták megtartani, vagy visszahódítani Jeruzsálemet és a levantei tengerpartot.

A hivatalos történet alapján a rend alapító éve sajnos pontosan már nem ismert. Általánosságban elmondható, hogy 1118 körül Jeruzsálemben kezdődött, amikor kilenc francia lovag engedélyt kapott Jeruzsálem királyától, Baudouin II de Jérusalem önálló katonai szervezet alapítására. Az ötlet az volt, hogy összekapcsolják a lovagságot és a szerzetességet. A keresztes hadjáratokban a templomosok katonai elit egységek voltak. Baudouin II de Jérusalem átengedte nekik a palotája keleti szárnyát is, amely Salamon király egykori templomának közelében állt.

Ekkoriban „Krisztus és a Salamon-templom „Szegény Lovagjainak Rendje” volt a nevük. Lakhelyük miatt kezdték a „templom lovagjainak”, vagy egyszerűbben „Templomos Lovagoknak” hívni őket. (Később látni fogjátok, hogy a hivatalos verzió nem teljesen fedi a valóságot. Mert a templomos lovagok önmaguknak adták ezt a nevet és a Szabadság Tanításaihoz van sokkal inkább köze, mint a hivatalos verzióhoz.)

Az egyház különösen nagy becsben tartotta a szerveződő templomos rendet, ugyanis annak reguláját a kor egyik legbefolyásosabb spirituális embere Bernard de Clairvaux (Szent Bernát) készítette el. II. Ince pápa pedig 1139-ben számos kiváltságban részesítette a lovagokat.

Vezetőjük egy francia nemes, Hugues de Payns volt. Közeli kapcsolatot tartottak fenn a cisztercita szerzetesekkel, akiknek csillagzata együtt emelkedett az övékkel. Állítólagos feladatuk a Szentföldre érkező zarándokok védelme volt…

 

A hivatalosan elfogadott történetben még elmondható a kezdetekről, hogy Hugues de Payns, a templomosok rendjének alapítója és első nagymestere volt, aki Payns-ban született feltehetően 1070 körül.  Hugues de Champagne hűbérese volt, és korántsem a legkisebb rangúak közül való, hiszen az aláírását a trayes-i grófság két fontos iratán is megtalálhatjuk.

-          Így kezdődik a templomosok története körülbelül szinte valamennyi hivatalosan elfogadott szerzőnél.

-          Valójában azonban egészen más küldetést teljesítettek a templomos lovagok.

Payns hivatalosan elfogadott életrajzához még itt az elején szeretném kiegészítőként a következőket hozzá tenni: Payns családi származásáról a hivatalos történetíróknak már sajnos nem sok minden maradt fenn.

A templomosokról általánosan elmondható viszont az, hogy semmilyen esemény sem történt a lovagokkal kapcsolatban véletlenül. Létezett egy dokumentum, ami a templomosok teljes tevékenységét, történetét és a rend későbbi teljes feloszlatásával kapcsolatos információkat tartalmazta, amit a „Templomosok Archívjának” hívtak.  Sajnálatosnak, de szintén nem véletlennek mondható, hogy ez a dokumentum a XVI. században nyomtalanul eltűnt.

 

A vezető nemesi családok hierarchiájában

inkognitóban élő Artur-ok csoportja

 

A következő állításomat ma még képtelenség bizonyítani, de Payns családi származása az ősi Artur-ok titkos csoportjához volt visszavezethető, és ez egészen Gilgames sumér királyig visszamenően ugyanúgy elmondható a templomosok valamennyi Payns-t követő 22 nagymesteréről is, mégpedig egészen 1312 március 22-ig a Templomos Rend feloszlatásáig.

Payns személyes ismeretségben állt Godefroy de Bouillon-nal, két testvérével és unokatestvérével, Baudouin du Bourg-ral, Edessza grófjával, aki Baudouin II de Jérusalem néven Jeruzsálem királya lett…- és ez nem mellékes, hiszen Hugues de Payns életében végéig élvezte a király támogatását és jóindulatát. 1104-ben vagy 1105-ben Hugues de Champagne kíséretében visszatért Keletre.

A hivatalos történet egyáltalán nem szól arról, hogy a kilenc lovag között ott volt André de Montbard, Szent Bernát (Bernard de Clairvaux) nagybátyja is, és arról sem, hogy 1125-ben egy új lovag csatlakozott hozzájuk: Hugues de Champagne grófja. Persze arról sem szól a hivatalos történet már, hogy Szent Bernát közel sem Jeruzsálem védelmének ellátása miatt szorgalmazta a lovagi rend létrehozását, mint ahogyan az sem véletlen, hogy éppen Salamon templomában szállásolták el őket.

Hugues de Champagne 1077-ben született, III. Thibaut (Blois és Champagne grófja) és Adélaïde de Valois fiaként. Champagne-t 1093-ban kapta hűbérbirtokul. Nem vett részt az első keresztes hadjáratban, de 1104-ben vagy 1105-ben eljutott a Szentföldre, ahonnét 1108-ban tért vissza. Visszatérése után kapcsolatba lépett Étienne Harding (Harding Szent István) cisztercita apáttal. A szent apát ettől az időtől kezdve egész kolostorát a héber szent szövegeknek aprólékos vizsgálatára állította, annak ellenére, hogy rendje inkább kontemplatív, mintsem tudós rend volt.

1114-ben Hugues de Champagne rövidebb időt ismét a Szentföldön tölt; visszatérésekor, 1115-ben újra kapcsolatba lép Étienne Harding-gal, ezúttal azért, hogy a bar-sur-aube-i erdőben kolostoralapítás céljából a cisztercitáknak adományozzon egy \"Vallée de l'absinthe\" néven ismert területet. Stephen Harding egy fiatal szerzetest bíz meg az alapítvány vezetésével: Bernard de Fontaine-t, aki tizenkét gondosan kiválasztott szerzetessel a kijelölt helyen létrehozta a clairvaux-i apátságot.

1125-ben Hugues de Champagne feladja családját, lemond grófi birtokáról és követi a kilenc lovagot a Salamon templomának helyén álló házukba. Na de nem azért, hogy az utakat őrizze a muzulmán bandák támadásával szemben a társaival! Hanem amit a gróf tesz az azzal a munkával függ össze, amit a kilenc jeruzsálemi lovag valójában végzett, vagyis az Artur-ok aktuális információi alapján a Szent Grál keresése volt a cél, valamint a Grált a „Szentföldről” Európába szállítani, és biztonságba helyezni.

 

A fő irányítója az eseményeknek az inkognitóban élő: Clairvaux-i Szent Bernát volt.

 

Clairvaux-i Szent Bernát 1090-ben született, Dijontól nem messze, a fontaine-i kastélyban. Apja Tescelin, anyja Aleth de Montbard, a burgundiai hercegi család leszármazottja. Tanulmányait Chatillon-sur-Seine-ben, a Saint-Vorles templomban végezte. Nagy hatalma volt az emberek felett. Stephen Harding apátsága alatt lépett be Clairvaux-ba a bar-sur-aube-i erdőben, s ettől kezdve magához ragadta a Nyugat irányítását. Keményen megfed királyokat, pápákat, püspököket, hatalmas hűbérurakat - és mindenki engedelmeskedik ennek a törékeny testű, beteges, alázatos és rettenetes szerzetesnek. Pápák, királyok, püspökök és főpapok, Clunytól Saint-Denis-ig térdet hajtva tisztelegnek előtte.

Szent Bernát hívta tehát életre a templomos rendet, ő bízta meg őket a titkos küldetésre, ő tanította a rend tagjait. E tanítás alatt a küldetésük mindvégig titkos maradt, de mindkettő az Artur-ok által összefüggésbe hozható történelmi tényekben gyökerezett. A kilenc lovag közül legalább kettő nagyon közel állt Szent Bernáthoz, de mindegyikük az Artur-ok titkosan működő csoportjából való volt. Egyikük Hugues de Payns volt, akit már régóta jól ismert, mint szomszédját és a champagne-i gróf seregének tisztjét; a másik tulajdon nagybátyja, a feltételezhetően szintén cisztercita André de Montbard volt. A küldetésüket még IV. Eustach- tól kapták a lovagok, aki Boulogne grófja volt az idősebb fia Anglia királyának így egyben Anglia trónörököse is a Blois házából, és a kis csapat szépen tovább gyarapodott a majdani jeruzsálemi király II. Baldwin Le Bourg kíséretét alkotó lovagokkal.

 

Artur-ok

 

Az Alderaaniak megjelenése a bolygonkon Krisztus előtti -3565 éve volt. Az Alderaanok az Epsilon Eridani (10,5 fényévre a Földtől) naprendszer második bolygójáról az Erisant-ról érkeztek. Az Alderaan-ok, valamint az általuk létrehozott Anunnaki flotta háborúja a 607 évvel később érkező Dragonok (Sárkányok) ellen, Krisztus előtt 3151-ben volt, melynek során az Alderaan és Anunnaki hadsereg nagy veszteségek árán, de győzedelmeskedett.

 

(Erről a háborúról bővebben inkább egy külön fejezetben írnék.)

 

Az Artur-okat Gilgames ötödik sumér király alapította meg. Az Artur-ok a Dragon-ok (Sárkányok), földi tevékenységei ellen esküdtek fel, és akik az emberiség tanítását és a Szent Grál védelmezését látták a fő feladatuknak.

 

(Sárkányok, egy földönkívüli reptilián faj, akik a Földet 607 évvel az Alderaaniak érkezése után támadták meg, és a Tau Ceti (11,9 fényévre a Földtől) naprendszerből érkeztek és a Hades nevű bolygó volt az őshazájuk.)

 

Az ősi „Artur-ok” alapítói és a tagjai mind Anunnakik - 2/3 részben Anunnák (Alderaaniak) és 1/3 részben emberek - voltak, akiket az Anunnák illetve az Alderaaniak fejlesztettek ki (génmanipulációs technikákkal). Az Alderaaniak voltak a Sumér birodalom létrehozói és vezetői.  Ezeket az ősi Artur-okat talán ma úgy lehetne elképzelni, mint amit a titkos hadseregek tesznek a sötét programokban, amikor a társadalomból kiválasztanak többé-kevésbé önkénteseket, és genetikailag módosított szuper katonákat faragnak belőlük.

Az Anunnakik magasak voltak, emberfeletti erővel és mentálisan is szuper képességek birtokában voltak. Ezen kívül emberfeletti szuper intelligenciával rendelkeztek és valamennyiük a megvilágosodás állapotát kapták az Alderaaniaktól ajándékba. Képességeik az idő múltával a vérvonaluk tisztátlansága miatt elfelejtődtek, bár igyekeztek vigyázni rá, de nem sikerült és így a képességeik generációkról-generációra csökkentek. Gilgames király már 224 évvel a háború után született, és Gilgames is veszített már a képességeiből ahhoz képest, amikre az Anunnakik a háború idején a Dragonok ellen képesek voltak. Például nem tudta a tudatával már irányítani az alderaani repülőszerkezeteket.

Gilgames király egy megvilágosodott (Illuminátus) titkos társaságot alapított, akik Artur-oknak nevezték magukat, ahol a sumér Ar-ban Ara = "dicsőség" rövid formája, Tur „születik” -ket jelent, tu = „született” (múltidőben) és uru = őrségből-t jelenti. Így az "Artur" azt jelenti, hogy "a dicsőség őrzésére született". Ők a „másokat szolgáló” fejlődési minőséget szerették volna megtapasztalni.

A Sárkányok, miután elvesztették a háborút az Alderaaniak és az Anunnakik ellen, Közép-és Dél Amerika területén a föld üregeibe húzódtak és többségük sztázis állapotába helyezte magát. Egy vezető és néhány sárkány azonban mindig ébren van.  A Sárkányok túlélői idővel megtévesztettek és maguk mellé állítottak néhány Anunnakit. A megvilágosodottak negatív csoportja tehát szintén Anunnakikból áll. Megvilágosodottan voltak ugyan, de szabad akaratukból a vagyonszerzés, a hatalom és a pszichológiai erő reményében, amit a Sárkányoktól tanultak meg, a „Kígyók-Testvériségének” és csoportjainak vezéreivé lettek.

Az első Anunnaki, aki átállt a Sárkányok oldalára és a „Kígyók Testvériségét” megalapította, az ókori mezopotámiai akkád–amorita városának feje, Babilon Királya volt.  Itt az Illuminátus kifejezés ugyanazt jelenti, mint máskor: „Megvilágosodott”, csak ebben az esetben ezek a megvilágosodott katonák, kizárólag az „önmagukat szolgáló” fejlődési minőséget kívánták a jövőben megtapasztalni. Nem véletlenül áll ez a prófétikus mondat Babilonról a Bibliában: „ez ama nagy város, amelynek királysága van a föld királyain”.

 

(Erről a témáról hamarosan a következő fejezetekben lesz még szó részletesen.)

 

„Amikor eljön az idő, hogy az ember meggyújtja önmagában a szellemi élet szikráját, valamint képes lesz a fizikai létezésének természetét megérteni, és önmagában felismeri a felemelkedés lehetőségét, akkor a Szent Szellem hatja át az ember szellemét és elérkezik számára a spirituális felemelkedés ideje.” (Rudolf Steiner)

 

Hamarosan folytatom ZI.U.SUD.RA