Smaragdszövetség - Szabadság
tanításai
Miközben az emberi természet titkait kutattam, rájöttem, hogy
a Szabadság- tanítások anyaga nagy valószínűséggel feltárja számomra az
emberiségről szóló titokzatos rejtélyek jó részét, melyek jelentőségét a modern
kultúra nem ismer fel.
A különböző vallások, filozófusok és az ezoterikus
hagyományok is eltérő válaszokat kínálnak. Még a természettudomány sem nyújt olyan megbízható
betekintést, amely biztosan fényt képes gyújtani a sötétségben.
Rejtélyek
Lehetséges, hogy a Másvilági látogatók felelősek néhány megoldatlan rejtélyünkért? Vajon érkeztek-e sok ezer évvel ezelőtt idegenek a Földre, akik bölcsességre és technológiai praktikákra tanították az őseinket? Az ortodox teóriák mellett létezik egy radikális, amely azt mondja; igen voltak látogatóink más világokból.
Sumérok:
A kifinomult korai sumér kultúra megjelenése például egy
ilyen rejtély:
A sumérok körülbelül i.e. 3000 - 4100 évvel ezelőtt kezdték
el feljegyezni népük dicső múltját, azonban még ma sem tudjuk, hogy honnan
jöttek ezek az emberek. De
azt tudjuk, hogy a sumérok egy felsőbbrendű, művelt kultúrát hoztak magukkal,
amit rákényszerítettek a szemitákra, akik közül néhányan még barbárok voltak.
Azt is tudjuk, hogy mindig a hegycsúcsokon keresték az isteneiket, és ha
településükön nem voltak csúcsok, mesterséges "hegyeket" halmoztak
fel a síkságokon.
A csillagászatuk hihetetlenül fejlett volt. Csillagvizsgálóik
olyan számításokat végeztek a Holdpályáról, amelyek a mai számításoktól
mindössze 0,4 másodpercben térnek el.
A mesés Gilgames-eposz mellett, egy igazi, apró szenzációt
hagytak ránk: Kujundschik (korábban Ninive) dombján volt egy számokból álló
számla, amelyen a végeredmény 195.955.200.000.000 volt. Ez egy tizenöt jegyű
szám! Az ókori, bölcs
görögök még a tudásuk virágkorában sem jutottak 10 000 fölé a számolásban. Ami
ezen túl volt, azt egyszerűen az ókori görögök csak „végtelennek” nevezték.
A matematikában a sumérok a 60-as számrendszert alkalmazták, amely
kicsit bonyolult volt a maihoz képest. Amíg a mi számrendszerünk úgy épül fel,
hogy 1, 10, 10×10, (10×10)x10, stb. addig az ő 60-as számrendszerük úgy épül
fel, hogy 1, 6, 6×10, (6×10)x6, (6x10x6)x10, stb., tehát hol 10-el, hol 6-al szoroznak
felváltva. Ezekből az időkből származik a 60-as számrendszer használata, mely
az idő mérése esetében is, és a kör felosztásánál is nagyon praktikus
számrendszer volt.
Ami még érdekessé teszi ezt az időszakot az, hogy a
leírásaikban ekkor az „istenek” rendszeresen jártak a Földre, itt uralkodtak és
időnként visszaszálltak az égbe a „tüzes szekereiken”.
Fontos tudni, hogy akkoriban nem nevezték isteneknek a Földre
szállt lényeket. Az isten kifejezés csak a pogány világ térhódításával jelent
meg, és még ma is ezt használjuk. Akkoriban azokat, akik az égből érkeztek, az
„égből alászálltak” névvel illették.
A sumér civilizáció fejlettségének fénykorában elérte a mait, jellemzői voltak a sumér kultúrának a városok, magas épületek, liftek, utcák, piacterek, magtárak, kikötők, iskolák, templomok, a fémek megmunkálása, sebészet, textilkészítés, gasztronómiai ínyencségek, mezőgazdaság, öntözés, a tégla használata, a kerék használata, hajók, navigációs ismeretek, nemzetközi kereskedelem, súly, hossz
és egyéb mértékek, királyság, törvények, bíróságok,
orvostudomány, ahol konkrét utalásokat lehet olvasni még az agyagtáblákban
bizonyos beszámolókról; egyfajta sugár - és rezonanciaterápiáról is, amit a
gyógyászatban használtak.
A fenti kép, 1. ábrája egy ilyen sugárterápiás (biorezonanciás, energetikai, vagy sugárterápiás) kezelést mutat. A 2. ábra egy érdekes régészeti leletet mutat. Ezt 1936-ban találták egy kb. 60cm átmérőjű és maximum 10cm vastag, kör alakú tárgy, melyet tengelyre szereltek és valószínűleg forgott.
Hihetetlenül precíz és finommechanikai megmunkálásról tanúskodik, valamint nagyon érdekesen vékony, milliméteres profilja van a keréknek.
Na de ki tudott ilyet készíteni ezelőtt 5000 évvel?
A tudósok akkor kezdtek gyanakodni a sumér „mítoszok”, theogóniák
(isteni eredettan) és kozmológiák (keletkezés- és teremtéselméletek)
valóságtartalmai iránt, amikor látták, hogy a sumér ékírásos táblák említést
tesznek még a naprendszerünk bolygóiról, melyeket csak az elmúlt évszázadokban
fedeztünk fel. Így a sumérok már a saját csillagászati térképeiken említést tesznek
az Uránuszról (1781), Neptunuszról (1846), Plútóról (1930) és még egy égi
kísérőről a Nibiru-ról.
A sumér leírások szerint 3600 évente halad el a Nap körül,
ezt a mai számítások is igazolják. Utolsó Földközeli elhaladása időszámításunk
előtt 200 körül volt. A Nibiru-ra a sumér „Enuma elis” kezdetű eposzban
találunk figyelemreméltó részletes utalásokat.
A bibliai teremtés történet rejtélyei
A legtöbb ősi szöveg, amelyek jóval régebben keletkeztek,
mint a 3.000-3.500 évesnek mondott társaik, az elmúlt 150 évben kerültek
napvilágra: ősi feljegyzések, másolatok és fordítások formájában.
Az egyik legnagyobb rejtély számomra az „Enuma elis”, amely komoly vitákat eredményez
arról, hogy vajon „ki írta le a saját történetét a másikról”. Ugyanis a
következő mitológiai szöveg legalább 1000 évvel korábbi, mint a Biblia
teremtéstörténete. Joggal lehet tehát feltételezni, hogy a Bibliában található
teremtéstörténet alapjait a Biblia szerzői „innen vették kölcsön”.
A Mezopotámiában talált óbabiloni teremtésmítosz tehát lehetővé teszi számunkra, hogy érdekes összehasonlításokat és kutatásokat végezzünk a bibliai teremtéstörténet beszámolóival. Azonban nemcsak a világnak a teremtéséről van benne szó, hanem a város istene, Babilon fölényének teológiai igazolásáról is a panteonban. A történetben Marduk lesz a legmagasabb isten, felváltva a hagyományosan legmagasabb isteneket An-t és Enlil-t. Az alkotás elsődleges célja tehát politikai eredetű-, vagyis Marduk mindenhatóságának, s rajta keresztül Babilon elsőségének igazolása.
Az „Enuma elis” hét agyagtáblából álló sorozat és 1094 sort tartalmaz, amely egy régi babiloni idiómával íródott, és a naprendszerünk létrejöttének történetét meséli el. Az 5. agyagtábla nagy részét soha nem sikerült restaurálni, de ettől a hiányosságtól eltekintve a szöveg majdnem teljes.
Az eposz azt meséli el, hogyan vált Marduk a legfőbb istenné. A korai időkben született isteneket – élükön Apsu-val, a felszín alatti vizek istenével, és Tiamat-tal, a tengeristennővel – zavarta leszármazottjaik „zsivaja”, ezért úgy határoztak, hogy elpusztítják őket.
Az utódok azonban Ea vezérletével szembe szállnak, Ea megöli
Apsu-t és vezírét, Mummu-t, és Apsu-ban alakítja ki lakhelyét. Tiamat éktelen
haragra gerjedve rettenetes szörnyeket teremt, s fi át és szeretőjét, Qingut
teszi meg e sereg vezérének. A korábban győztes istenek – Anu és Ea –
megijednek az új seregtől, és miután senki nem mer szembe szállni az ősi
istenekkel, felkérik e feladatra Mardukot, Ea fiát. Marduk ezt egy feltétellel
vállalja: győzelme esetén ő lesz az istenek királya. A többiek örömmel
beleegyeznek, segítségükkel Marduk felkészül a harcra, megöli Tiamat-ot, felülkerekedik
az ellenséges seregen, majd berendezi a mindenséget, közepén városával, Babilon-nal,
és Qingu véréből megteremti az embereket. Mindenhatóságát a többi isten ötven
nagy erejű név kimondásával teszi teljessé.
A szöveg politikai és egyházi eszközként szolgált a babiloni isten,
Marduk uralmának érvényesítésére, és a hatalomra jutásának meghatározó
pillanatát jelenti. Így legitimálva uralmát mindegyikük felett, beleértve Enlil-t,
a mezopotámiai panteon egészének vitathatatlan vezetőjét is.
Tábla I-II
Kezdetben, amikor semmi sem létezett, Tiamat és Apsu ősi
istenek egyesültek, és fiatal istenek sokaságát hozták létre.
„Amikor a magas mennyben az égnek nem
volt neve
és alul a szilárd talajt még nem
nevezték el ...
semmi sem volt, de az ősidőkben a
APSU,
MUMMU megalkotója és TIAMAT – ők szültek
mindenkit;
a vizeik keveredésével…
Még nem alakult ki a nádas, és nem
jelent meg mocsár.
Az istenek közül még senki sem jött
létre,
egyiknek sem volt neve, sorsuk
meghatározatlan volt;”
APSU ebben a történetben a Nappal azonosítható,
"kezdettől fogva ott van". A következő MAMMU volt. Az eposzból
később kiderül, hogy ő APSU ősatyának a hű szolgája és hírnöke. Ez jó leírás a
kis Merkúr bolygóról, amely gyorsan mozog óriási ura és gazdája körül.
Apsu, Mummu és Tiamat; kezdetben ők tartoztak az első isteni
szentháromsághoz. Majd a két „égisten” – az Apsu és a Tiamat között kialakul két új
bolygó.
„Aztán történt, hogy istenek támadtak
fel középen:
LAHMU Isten és LAHAMU istennő is
előkerült;
nevén szólították őket...”
Mars a háború istene volt, Vénusz pedig a szerelem és a
háború istennője. Ez nyelvileg és mitológiailag is bebizonyította, hogy az
eposzban ez a két isten a Mars és a Vénusz bolygóval azonos. De vannak
csillagászati bizonyítékok is: a Tiamat a Mars mögötti „hiányzó bolygó”
volt, a Mars és a Vénusz valójában a Nap (Apsu) és a Tiamat között áll.
A naprendszer kialakulása folytatódik. A Mars és a Vénusz – Lahmu és Lahamu – létrejöttek, de:
„Mielőtt elérték volna az előírt
méretüket,
Isten AN.SHAR és Isten KI.SHAR
megalakult,
és méreteikben felülmúlta őket.”
A Mars és a Vénusz nem lesz túl nagy, mert mielőtt
elkészülnének, egy új bolygópár alakul ki. Két uralkodó bolygó születik, amint
a nevük is tanúsítja - AN.SCHAR - "első a mennyországban" és
KI.SCHAR - "első szilárd föld". Nagyobbak,
mint a Mars és a Vénusz, és a leírásból és a csillagászati helyzetből
felismerjük a Szaturnuszt és a Jupitert.
Hosszabb idő elteltével ("Amikor a nappalok hosszabbak lettek és az évek sokasodtak") megjelenik az ANU -, amely kisebb, mint a Szaturnusz és a Jupiter, de nagyobb, mint a Mars és a Vénusz. Valamint megalkotja még a NUDIMMUD bolygót is, (melynek babiloni neve mögött a sumér Ea / Enki isten bújik meg).
Így születik meg a mitológiában tehát Anu és Nudimmud; az
Uránusz és a Neptunusz. Közvetve a Plútót is említik. Anu-t az eposz
"Anshar elsőszülött fiaként" említi. Ez azt jelenti, hogy nem ő az
egyetlen fia. Az eposzban később elmondják, hogy Anschar többször is parancsot
ad GAGA-nak, és elküldi a többi istenhez - bolygókhoz. Ez emlékezteti a
csillagászokat a Merkúr és a Plútó közötti sok hasonlóságra. Gaga tehát a
Plútó, de a sumérok nem a Neptunusz mögé rajzolták a térképükre, hanem a
Szaturnusz mellé, akinek „küldötte” vagy a holdja volt.
Ezzel véget ér a „Teremtés Eposzának” első felvonása.
Van egy Naprendszer kilenc bolygóval és a Nappal:
Nap AP.SU „Aki ott volt a kezdetektől"
Merkur MUM.MU „Egy, aki megszületett ",
Apszis szolga és hírnök
Venus LAHA.MU
"A csaták úrnője"
Mars LAH.MU
„A háború istene"
?? TIAMAT „Szűz, aki életet adott"
Jupiter KI.SCHAR
„Első szilárd föld"
Szaturnusz AN.SCHAR
„Első a mennyországban"
Pluto GAGA „Anshar szolgája és hírnöke
Uranus ANU
„Egyenlő a Mennyel"
Neptunusz NUDIMMUD „Kreatív művész"
(EA)
Magyarázat:
A Föld és a Hold még mindig hiányzik. Még nem alakultak ki –
mert ők a mitikus történetben egy kozmikus ütközés eredményei.
A bolygók születése után az eposz második felvonásában a
zűrzavar uralkodik az égen. Az újonnan létrehozott csillagkép nagyon instabil.
A bolygók a vonzási erők hatására egymás útjába kerülnek, közelednek a
Tiamat-hoz és veszélyeztetik egymás ősi testét.
„Az isteni testvérek összefogtak;
megzavarták a Tiamat-ot, miközben előre-hátra
imbolyogtak,
és Tiamat gyomrába ütköztek -
bohóckodtak a mennyei szférákban.
Apsu-nak sikerült elfojtania zajukat;
Tiamat szótlanul nem tudta elkerülni
őket.
Undorító volt a dolguk,
útjaik nyugtalanítóak voltak.”
Apsu (Nap) nagyon felháborította ez a viselkedés.
Elhatározta, hogy elpusztítja (a „vicces bolygók”) útjait.
Apsu-t (a Napot) nagyon felizgatták a nyugtalanító események. Titokban tanácskozik Mummu-val. De bármit is terveztek egymás között, a többi isten képes volt hallani, amit egymás között beszéltek….
Összefoglalás:
Ahogy ez a tömeg egyre hangosabbá és nyugtalanítóbbá vált,
Apsu első minisztere, Mummu tanácsára úgy döntött, hogy Tiamat anya
nemtetszésére megszünteti a fiatal isteneket. A mindentudó Ea tudomást szerzett
erről a tervről, alvás közben megtámadta és megölte Apsu-t, és bebörtönözte
Mummu minisztert.
Most Ea Apsu helyére költözött és Tiamat-tal közösen nemzék Mardukot, más néven Bel-t, aki most minden tekintetben a legnagyobb lett a fiatal istenek közül-, és miután az idősebb istenek ismét panaszkodtak Tiamat-nak, azzal vádolta Tiamat-ot, hogy nem tesz semmit sem. Ezért Tiamat démonokat teremtett, hogy végül elpusztítsa a fiatal isteneket.
III. tábla
Chubur anya (Tiamat másik neve) Kingut választotta
démonhadseregének uralkodójának, amelyet haraggal telinek teremtett. Senki sem
tudott szembe szállni Tiamat-tal, sem Anu, sem Nudimmud (más istenek), így
Marduk úgy döntött, hogy szembeszáll vele. A többi istennel konzultálva azzal a
feltétellel cselekedett, hogy ha sikerrel jár, korlátlan hatalmat kap.
IV. tábla
A harc elkezdődött, és amikor Kingu meglátta Mardukot, a bátorság elhagyta őt, és elvesztette az eszét. Végül Marduk megkötözte a Tiamat-ot és segítőit, majd megölte az anya istennőt, megosztotta testét, és ebből alakította ki az eget és a Földet.
V. tábla
A csata után Marduk létrehozta a csillagképeket és a naptárat (nap, hónap, év), és úgy döntött, hogy babiloni lakóhelyét építi fel a többi istennel együtt, akik köszönetet akartak mondani neki. A Pantheon összejövetelei előtt minden istennek ott kell lennie a nyughelyének.
VI. tábla
Ahogy megegyeztek, Marduk megkapta a szerződést. Megteremtette az embereket, akik megkellett szabadítaniuk az isteneket a kemény munkától. Az összes többi isten tiszteletet mutatva neveit nevezték meg a rítusban. Ezeket égi istenekre és alvilági istenekre osztotta.
VII. tábl
Ezen a táblán a neveket továbbra is Marduk dicshimnuszában
folytatják. Összesen 50 van. Ez az Enlil száma. Talán utalás Marduk uralmának
legitimitására.
Kedves Olvasók és Kutatótársak
A tudósaink állításai szerint a világunkat a természeti törvények, fizikai összefüggések kormányozzák, miközben a gyakorlatban gyakran a kortárs tudomány csak a különböző elméleteken alapszik, és mi emberek a legtöbben is csak eszerint élünk.
A misztikum, az okkultizmus ugyancsak megmozgatja az emberi
képzelőerőt, egyre több hívet szerez magának, talán mert mindenáron
magyarázatokat akarunk kapni a környezetünk sokszor bizony érthetetlen
eseményeire.
Léteznek tehát olyan Földi rejtélyek, melyek nem csak zavarba ejtették felfedezésükkor a tudósokat és régészeket, de azóta sincs rájuk pontos magyarázat. A fejezetben említett rejtélyek mindegyike a fejlett tudás bizonyítékát mutatják, olyan tudást, amelyek nincsenek összhangban az evolúciós fejlettségi szintekkel, amelyekről feltételezzük, hogy az ősi idők népeire vonatkoznak.
Hogyan jutottak az ókori kultúrák a tudás birtokába? Miért állítják bizonyos kortárs őslakosok, köztük néhány amerikai indián törzs is, hogy mindig is tudták, hogy a csillagok leszármazottjaik?
Említhetnénk még sok-sok furcsaságot, mint például az afrikai primitív Dogon törzsek csillagászati ismereteit, akiknek a kortárs leszármazottjai azt állítják, hogy őseik ezt a tudást a Szíriusz csillagrendszerből származó ET látogatóktól kapták-, vagy az egyiptomi Gíza-i Nagy Piramisban megtestesülő nyilvánvaló matematikai és építészeti vívmányokat-, vagy a Peru ősi Nazca vonalakat, melyeket csak magasan haladó repülőkből kitekintve lehet egyértelműen azonosítani.
- Ugyanakkor, ha ezeket az ókorban előforduló furcsaságokat összevetjük az emberi dráma megmagyarázhatatlan problémáival - különösen, amelyek következetlen evolúciós előrehaladást és titokzatos építészeti vívmányokat mutatnak be, akkor be kell látnunk, hogy a feljegyzések azt mutatják, hogy egész kultúrák épültek a másvilágok létezésének szó szerinti elismerésére.
Sokan azt feltételezik, hogy nincs bizonyíték a „másvilági kapcsolatok-és elméletek” alátámasztására. Ez egy téves feltevés, mert az tény, hogy elég sok bizonyíték létezik...
- Az elképzelés, hogy nem léteznek bizonyítékok, része lehet egy propaganda programnak, amelyet az emberi kultúrákba való rejtett beszivárgás útján szerveznek meg, és ezeknek az akcióknak talán az a célja, hogy eltitkolják a látogatók manipulációját és tevékenységét az emberi szem elől-, meggyőzve a tömegeket, hogy a másvilágból érkező látogatók nem létezhetnek és nem is léteznek. Ez egy ijesztő gondolat, de foglalkozni kell vele, miközben feltárjuk a látogatói jelenlét lehetőségeit és következményeit.
Sokan a „bizonyítsd be” hozzáállással közelítik meg a másvilági kapcsolatok gondolatát, és így megkérdőjelezhetik azt -, bizonyos tudományos vagy vallási szempontokra hivatkozva. De az igazság az, hogy a kortárs tudomány és a vallás sem tudja bizonyítani a saját eredetelméleteit-, ugyanakkor pontosan azokról az elméletekről van itt szó a viták során a leginkább, amikor is a látogatók létezésének lehetőségét tagadják. Az érvelések így gyakran holtpontra jutnak, és így is maradnak mindaddig, amíg nem fedezzük fel az élet cáfolhatatlan bizonyítékait más bolygókon, vagy a látogatók tagadhatatlanul ismertté nem teszik jelenlétüket a Földön.
Megjegyzés:
Miért tartottuk fontosnak a „rejtélyek” alcím alatt
bemutatni a mezopotámiai teremtéstörténetet? Mert szerintünk valóban hasznos
információk és üzenetek vannak elrejtve az akkád nyelvű amorita költeményben. Különösen
azok számára lehet izgalmas és kalandos ez az utazás, akinek kedve van a
teremtéstörténetekkel foglalkozni.
Természetesen az sem véletlen, hogy bekerült ez a történet a
Szabadság-tanításokat bemutató fejezetek közé, hiszen a fent érintett témákra,
mint a „Tiamat – Nibiru”, valamint a Naprendszerünk és a Föld bolygó kialakulásának
történetére, még a megfelelő részhez érve visszatérünk, és ezúttal a Szabadság-tanításainak
szemszögéből vizsgálva részletesen bemutatjuk.
Hamarosan folytatjuk
szeretettel és tisztelettel ZI.U.SUD.RA / UR.GU.LA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése