Smaragdszövetség - Szabadság tanításai II. évad Bevezetés 3-rész

Smaragdszövetség - Szabadság tanításai

 II. évad

Bevezetés

3-rész

A megszokott rendkívüli - Eredet, tudomány, bizonyítékok és értelmezések - A természetes kiválasztódás nem evolúció - Hiányzó bizonyíték, részecskeátmenet és idő - A tudományos értelmezés elvakultsága - Mért fontos az ősi emberi kultúrák tisztelete? - Istenek és látogatók - Látogatók és az emberi eredetek- Hipotézis

 

A megszokott rendkívüli

Az emberek ma már rutinszerűen számolnak be a rendkívüli élményeikről, mint például a pszichés jelenségekről; a testen kívüli élményekről, a halálközeli élményekről, kísértetjárásokról-, különböző földönkívüli entitások csatornázásáról, angyalok látogatásáról - vagy az UFO-k észleléséről és az idegenek általi elrablásokról … - hogy csak néhányat említsünk. Ezek az események mind a láthatatlan világok, vagy ahogyan Ashayana nevezi őket, a másvilágok létezésének következményei.

Mostani történelmi időszakunkat tekintve, az efféle események még eddig sosem fordultak elő ilyen tömegszámban. Nehéz az ilyen élményeket a „megzavart elme” aberrációinak nevezni, amikor teljesen normális emberek tömegei kezdenek beszámolni a rendkívüli találkozásokról.

Az elmélet arról, hogy az ősi kultúrákat és az ember fejlődését közvetlenül befolyásolhatták bizonyos földönkívüli csoportok-, nem tűnik kevésbé légből kapott történetnek, mint azt feltételezni, hogy az ókori népek egymástól függetlenül és pusztán csak a képzeletük szárnyalása révén alkottak bonyolult ábrákat a másvilágból érkező lények ténykedéseiről.

Mint ahogyan az sem valószínű, hogy napjainkban az emberek közvetlen kapcsolatai és találkozásai a földönkívüli látogatókkal, szimplán csak a zavarodott elmék millióinak elmeállapotának tudható be.

Eredet, tudomány, bizonyítékok és értelmezések

 

Múltunk alaposabb vizsgálata és a jelenkori globális kultúránkban jelenleg kibontakozó rendkívüli események objektív megfigyelése révén bizonyítékok támasztják alá azt az eshetőséget, hogy más lakott világok is léteznek a kozmoszban, és hogy ezekből a világokból érkező látogatók közvetlenül kapcsolatba léptek a Földdel.

Jelenleg a populációink nagy része nem veszi komolyan a nem földi genetikai örökség - a látogatók és a Föld kapcsolatának lehetőségeit, mert a tudományos paradigmáink más irányba terelték a figyelmünket.

A közelmúltban még az emberi származás teóriája, amelyet a tudományos közösség támogatott, a „főemlős-evolucionista modell” elmélet volt.

Az evolucionisták szerint a bonyolult életformák az egyszerűbbekből jöttek létre, azok pedig az anyagból és az energiából, melyek viszont a semmiből keletkeztek. Így azt állítják, hogy az anyag és az energia egyszerűen saját magukat hozták létre a semmiből, ami ellentmond a termodinamika első törvényének. Az energia megmaradás törvénye ugyanis azt mondja ki, hogy az energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, csak átalakítani. 

Az evolúció ötlete - mint a „természetes kiválasztódás” Charles Darwin (1809-1882) angol természetbúvár elméletére alapul, és a „darvinizmus” -nak vagy természetes szelekciós elméletnek hívják. Elméletének lényege az, hogy a természetben az élőlények egymással versenyeznek a fennmaradásért. A természetes szelekció útján mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket, a fajok pedig ezáltal egyre tökéletesebben alkalmazkodnak a környezetükhöz.

Darwin könyvében a “feltételezhető” szó több mint 800-szor fordul elő.

 

Azonban érdemes -e a „tudományt” puszta feltételezésekre építeni? Darwin híveinek többsége a természetes kiválasztás elméletét még ma is a materializmus szegletkövének tekintik, annak ellenére, hogy a darwini elmélet nem zárja ki a Teremtő létezését.

Megjegyzés:

A materializmus nem tudomány, hanem egy metafizikai elképzelés, hiszen „a természettudomány az érzékelhető, anyagi világgal foglalkozik; éppen ezért a végtelenről és az örök létről semmit sem tudhat. Minden, ami empirikus, szükségképpen véges, nem végtelen. Csak ideiglenes és nem örök. Aki örök, végtelen anyagot emleget, az nem áll empirikus alapon.

Amit ma a „tudománynak” szeretnek mondani, nem lenne egyéb talán, mint gyökerében téves különféle spekuláció, melyeket materializmusnak, darwinizmusnak és monizmusnak hívnak?

Darwin sohasem foglalt állást a Teremtő személyével kapcsolatban. Elméletében az élet szerzője lehet a teremtő Isten vagy a teremtő Természet. Darwin lehetségesnek tartotta az ősnemzést, de mivel semmilyen bizonyítékot nem talált rá, inkább hallgatott róla.

Sok elismert evolucionista úgy beszél a darwinizmusról és az evolúcióról, valamint a természetes kiválasztódásról, mintha a kettő egy és ugyanaz lenne. Például Dr. Richard Dawkins beszél olyan kísérletekről, amelyek szemléltetik a természetes kiválasztódás működését a guppik színeződésében (a ragadozók elleni védelemre szolgáló álcázás, ellentétben a hímek feltűnő színeivel, amelyek a nőstények csábítására szolgálnak), és szerinte ez „az evolúció látványos példája, amely a szemünk láttára zajlik”.

 

A természetes kiválasztódás nem evolúció

 

A természetes kiválasztódás kellően gyakori jelenség a természetes populációkban ahhoz, hogy az élő szervezetek széles körében észlelhető legyen, és az erőteljes kiválasztódás távolról sem olyan ritka, mint ahogyan azt korábban feltételezték; ezért a természetes kiválasztódás valószínűleg fontos szerepet játszik az evolúcióban. Ám a természetes kiválasztódás nem magyarázza meg az új változatok eredetét, kizárólag a változási folyamatok gyakoriságára ad magyarázatot. A természetes kiválasztódás hatást gyakorolhat ugyan az egyes jellegzetességek kombinációinak eredetére, azonban nem magyarázza meg a kialakulásukkal kapcsolatos mechanizmusokat.

Figyelembe véve, hogy a természetes kiválasztódás fogalma mennyire nyilvánvaló, nem meglepő, hogy ez az ötlet nem Charles Darwin-tól származik.

Carl von Linné (1707-1778)

 

Carl von Linné a híres svéd botanikus, aki kidolgozta az élő szervezetek ma használt megnevezési és besorolási rendszerének alapjait, és akit a „taxonómia atyjaként” is ismerünk, nyilvánvaló módon megértette a természetes kiválasztódás és a túlélésért folytatott küzdelem alapgondolatát. Linné észrevette a túlélésért folytatott küzdelmet. A természetet „mészárszéknek” és egy „mindenki - mindenki elleni háborújának” nevezte. Mégis úgy vélte, hogy ez a küzdelem és a verseny szükséges a természet egyensúlyának fennmaradásához, és része az isteni rendnek.

A származásunkról azt tanítják még ma is az iskolákban, hogy a fejlődésünk a korai főemlősökből indult ki, aztán a „primitív ember” különböző evolúciós szakaszain keresztül haladt előre, és végül a „Homo sapiens” -ben érte el jelenlegi „magasabb rendű” formáját. Bizonyos genetikai hasonlóságokat ugyan felfedeztek néhány főemlős, a korai ember és az emberi Homo sapiens között, de ezeket a megdönthetetlen genetikai összekötő fejlődési szakaszokat nem sikerült azonosítani.

Az újabb keletű elemzésekben azonban nyilvánvaló genetikai eltérések és „hiányzó láncszemek” kerültek elő a feltételezett „előrehaladási modellen” belül és kétségbe vonták a „főemlős-evolúció elmélet” pontosságát, így ezt az „eredet-modellt” már nem nézik manapság olyan tudományos lelkesedéssel, mint ahogyan ezt korábban tették. Tanításainak lényegét elfogadják még ma is az általános iskolákban, de legtöbbször már a nevének említése nélkül.

Hiányzó bizonyíték, részecskeátmenet és idő

 

A Részecske-átmenet a bolygótestek természetes evolúciós ciklusának része és a „Keylonta Morfogenetikus Tudomány” fejlett alkalmazásai révén érthető meg, melyet a fejezetek előrehaladtával még részletesen bemutatunk.

Ezért most csak röviden:

-          Egy bolygó egy rögzített többdimenziós frekvenciaskálán keresztül fejlődik és bizonyos időciklusokat, valamint a dimenziórendszerében rejlő időfolytonosságot követ.

-          A Föld evolúciós ciklusában egy 26 556 éves időciklus van-, ami hat kisebb, egyenként 4426 éves időkontinuum ciklust tartalmaz.

-          A Föld előrehaladása ezen a rögzített időszerkezeten keresztül szinkronikusan összefonódik az Anti-Részecske/kettős/Párhuzamos-Univerzum földi evolúciós ciklusaival.

-          A hat időkontinuum-ciklus alatt a Föld áthalad a 26 556 éves evolúciós ciklusán és a Földbolygó - és annak a „paralelje,” a két Univerzum szó szerint helyet cserélnek egymással.

-          A mi részecske Földünk két időkontinuum ciklust tölt az Anti-Részecske-Univerzumban, míg ugyanebben az időszakban a párhuzamos Anti-Részecske-Föld is két kontinuum ciklust tölt el a Részecske-Univerzumban.

Megjegyzés:

Ez a folyamat egy összetett dinamikus rendszeren keresztül történik, amely magában foglalja az elektromágneses polaritás megfordítását és a részecske forgásszög elfordulásának eltolását.

 (A bevezetőben most csak röviden említjük meg ezt a tanítást, de hamarosan a megfelelő fejezethez érve részletes bemutatásra kerül minden.) 

-          A két kontinuumciklus során, amikor a bolygók helyet cserélnek a saját Univerzumukban, a bolygókon létrehozott anyagszerkezetek részecskékből vagy anti-részecskékből állnak, amelyek abban az Univerzumban rejlenek, amelyben a bolygó található.

-          A civilizációk tárgyai és biológiai maradványai, miközben a Földön vannak az Anti-Részecske-Univerzumban, anti-részecskékből állnak.

-          Ahogy a Föld visszalép a Részecske-Univerzum időkontinuum ciklusaiba, a legtöbb anyagkonstrukció - és a Föld párhuzamos Univerzum időszakából származó leletei, az Anti-Részecske-Univerzumban maradnak.

-          A párhuzamos Anti-Részecske-Földön végbemenő tevékenység leletei, amíg az a Részecske-Univerzumban van, szintén a Részecske-Univerzumban marad.

-          Ahogy a bolygók egyidejűleg visszatérnek saját univerzumukba, az egyik bolygó műemlékei megjelennek a másik bolygó fizikai részecskebázisában.

-          Ez azt jelenti, hogy a Földünkön talált leletek, amelyek azokra az időszakokra datálhatók, amikor a Föld a Párhuzamos-Univerzumban volt, valójában annak a tevékenységnek a leletei, amely a párhuzamos Anti-Részecske-Földön zajlott, miközben az a Részecske-Univerzumban volt.

-          Földünk leletei azokból az időszakból nem találhatók meg itt, hanem az Anti-Részecske-Univerzumban a Párhuzamos-Föld részecskebázisában létezhetnek.

-          Azok a másvilági fajok, amelyek meglátogatták a Földet, miközben a bolygó az Anti-Részecske Univerzumban tartózkodott, bizonyítékot hagynak tevékenységükre a Párhuzamos-Földön. Nem tudjuk feltárni ezeket a leleteket mindaddig, amíg a Részecske-Földünk vissza nem tér az Anti-Részecske Univerzumba, a 26 556 éves evolúciós ciklus sikeres befejezése után.

Miért nincs több fizikai, régészeti bizonyíték az ősi látogatói érintkezésről?

 

A jelenlegi 26.556 éves időciklusban a Föld még Kr.e. 13.474-ben átment a párhuzamos Anti-Részecske-Univerzumba, ott maradt két időkontinuum cikluson keresztül (8.852 év), majd i.e. 4.622-ben visszatért a Részecske-Univerzumba.

-          A Földünkön még nem látható régészeti maradványok az i.e. 13.474 és i.e. 4.622 közötti időszakból még nem találhatók meg a Földön; mert a párhuzamos Földön és a Párhuzamos-Univerzumban léteznek.

-          Azok a Földünkön talált régészeti leletek, amelyek az i.e. 13.474 és i.e. 4.622 közötti időszakra datálhatók, valójában azon civilizációk és életformák leleteit mutatnák, amelyek a Párhuzamos-Földön ebben az időszakban léteztek.

Megjegyzés:

A többdimenziós planetáris evolúció részecske-átmeneti folyamata nagyon összetett és teljesen idegen a tudományos közösségeinktől, mégis a Szabadság tanításokban egy összefüggő modell, amely összhangban van a 15 dimenziós fizika szerkezetével és mechanikájával, amely pontosan csak a későbbi fejezetekben kerül majd bemutatásra. 

Azt gondoljuk, hogy „ez a modell” pontosan szemlélteti a planetáris evolúció rejtett dinamikáját, és hogy általa már sokkal könnyebben megmagyarázhatókká válnak a látogatókról vagy az idősebb gyökérfajokról őrzött emlékek a különböző népek -és közösségek kultúrájában. A történelem folyamán már eddig feltárt, de még érthetetlen leletek léteznek, de többségük, a teljes megértéshez szükséges, mindent homályt feloszlató bizonyítékok, a Párhuzamos-Föld talaja alatt találhatók.

-          Ezek a leletek eltűnnek, amikor a Föld visszatér a Részecske-Univerzumba, és újra felfedezhetők, amikor a Föld ismét átmegy az Anti-Részecske Univerzumba, annak 26.556 éves időciklusa befejeztével.

-          A Föld természetes időciklusán belül a jelenlegi ciklus i.sz. 4.230-ban ér véget, ekkor különféle típusú elveszett leletek válhatnak újra elérhetővé.

Megjegyzés:

Ez a legintelligensebb hipotézis, amivel találkoztam, és ami a fizikai bizonyítékok hiányát magyarázza, amelyek alátámasztják az ősi látogatóknak a Földdel való kapcsolatát. Ez az elmélet teljesen forradalmasítaná régészeti és ókori történelmi tanulmányainkat.

 

A tudományos értelmezés elvakultsága

 

A tudományok által elért ragyogó eredményektől elvakulva gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a tudománynak még fel nem fogható témák szélesebb körét. Különösképpen a nyugati kultúrákban engedtük meg a tudományos dinamika csillogásának, hogy tagadja bárminek a valóságát, amit még nem tudunk definiálni, elemezni, matematikai számításokra redukálni vagy mikroszkóp alá helyezni. Így gyakran hajtunk illedelmesen fejet és fogadjuk el tényként a személyes tapasztalataink, érzéseink vagy meggyőződésünk ellenére a „tudományos szakértők” olykor még értelmetlen, logikátlan és sok esetben hiányos feltevéseit is. A tudomány világában a tények ugyan gyakran változnak, ennek ellenére az emberek mégis abszolút igazságként fogadják el a „tudomány által meghatározott tényeket”.

A tudományos paradigmák hagyományosan még nem ismerik el a lélek érvényességét. A „tudományos meggyőződés” hívei a „szuper-tudatos elme” fogalmával helyettesítik a „lélek” kifejezést – ahogyan ezt a modern pszichológia sem képes még másképpen látni és értelmezni.

(Valójában a szuper-tudatos elme és a lélek a magasabb identitás azonos szintjét képviselik, ugyanakkor vannak identitásszintek, amelyek még a szuper-tudatos elme szintjein túl is léteznek.)

Vajon a tudományos dogmák elvonják-e a figyelmünket más, potenciálisan lehetséges igazságok valóságértelmezésétől?

Tudományainkat piedesztálra helyeztük, és ezzel megfosztottuk saját képességeinket a valóság körülményeinek megállapítására és a tudományos hipotézisek értékének vizsgálatára.

Mindaddig, amíg a tudományos gépezet valóságértelmezéseit az önmagunk gondolkodásának képessége fölé helyezzük, vakok maradunk a valóság más lehetséges értelmezései iránt, amelyek a tudományos többség feltételezéseihez képest egyenlő vagy akár magasabb értékűek is lehetnek.

Vajon az ősi emberi kultúrák jobban fejlődtek az elmetechnológiák terén? A populáris tudományos ideológia hatására megtanultuk, hogy az ókori emberi fajokat a mienkéhez képest primitívnek tekintsük, mert látszólag hiányzott belőlük a külső mechanikai technológia kifinomultsága. Ritkán gondolunk arra a lehetőségre, hogy egyes ókori népek magasabb szintű evolúcióval rendelkeztek az elmetechnológiák tekintetében, mint ami a kortárs emberében jelenleg kimutatható. Napjainkban sok rendkívüli természetű tapasztalatot mentális problémákként kategorizálnak, holott valójában egy fejlettebb tudat bizonyítékait mutatják, amelyek az ókorban hétköznapi dolognak számítottak.

„Az az állítás, mely szerint „mindenkinek igaza van a saját nézőpontjából”,

egyrészt igaz az elme szintjén megvizsgálva, másrészt igaz a gondolatok általi teremtés szintjén is. Az elme szintjén azért igaz, mert minden Lélek azért dönt valamely információ elfogadása mellett, mivel az igazságot keresi és úgy véli, hogy azt megtalálta, amennyiben a talált adat beleillik a világról alkotott gondolati rendszerébe.

A teremtés magasabb összefüggéseinek szintjén pedig gyakran azért válik „igazzá” egy személy meggyőződése, mivel különös módon, az egyetértő szándékával, a gondolataival és az érzéseivel valójában MEGTEREMTI azokat a körülményeket és tényeket, amelyek IGAZOLJÁK, hogy igaza van.” (Forrása az idézetnek: Ébresztőkulcsok Kódexe)

 

Kísérletek:

 

A kvantummacska – csak egy gondolatkísérlet

A fiatal Erwin Schrödingert nagyon zavarta és nem akarta elhinni, hogy a szubatomi világban minden csak véletlen vagy lehetőség és meghatározhatatlan. A kvantumvilág abszurditását kivetítette a mi reális világunkra, és kigondolt egy kísérletet egy dobozban lévő macskáról.

Nem volt képes elhinni, hogy a kvantumok világa gúnyt űz a racionális emberi gondolkodásból. A kísérletet a valóságban soha nem végezték el, csupán gondolati kísérletről van szó. Schrödinger szerette az állatokat, soha nem vetett volna alá egy macskát ilyen tortúrának.

-          Nos, képzeljünk el egy macskát egy zárt térben, amelybe nem tudunk betekinteni. A zárt térben olyan viszonyok uralkodnak, amelyek a kvantumfolyamatok következtében (pl. egy atomhasadás) halálos reakciót váltanak ki. (A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát.) Ha egy óra hosszat magára hagyjuk a dobozt, akár azt is mondhatjuk, hogy a macska él-, ha időközben nem volt atombomlás.

-          Mivel az említett kvantumfolyamat reálisan nem történik meg, mielőtt megfigyelik, illetve mérik, 50:50 százalék az esélye annak, hogy a macskára nézve a halálos végkifejlet bekövetkezik.

Magyarázat:

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Vagyis nem az a helyzet, amint hinnénk-, nevezetesen, hogy a zárt térben vagy bekövetkezett a végzetes fejlemény vagy nem. Nem létezik objektív kvantumrealitás, mielőtt megfigyelnénk. Bármennyire is furcsának és hihetetlennek tűnik a dolog, a kvantumfizika törvényei szerint a térben a két lehetőség párhuzamosan, egyszerre létezik. Az egyik szerint a macska elpusztult, a másik szerint nem. Ez a kvantumállapot áttevődik a macskára, amely része a kvantumrendszernek. Ez azt jelenti, hogy az állat „kevert” állapotban van élet és halál között, vagyis egyszerre élő és halott.

A valószínűséghullámok (hullámfüggvények) közül csak akkor omlik össze az egyik, ha a megfigyelő kinyitja a dobozt és belenéz, ekkor vagy élő, vagy elpusztult macskát talál benne. Ebben a kísérletben is az emberi szellem hatása befolyásolja az objektív realitást. A megfigyelő és a megfigyelt nem függetlenek egymástól.

 Mi, a makrokozmosz részeiként cselekedeteinkkel befolyásoljuk a mikrokozmosz történéseit, és ezáltal teremtjük meg magát a makrokozmoszt, amely velünk együtt a mikrokozmoszból keletkezik. Mi magunk határozzuk meg a kvantumvalóságot, amelyből minden létező keletkezik, beleértve minket is. Saját realitásunk teremti meg önmagát. Nem győzzük ismételni: kvantumszinten nem létezik realitás. Az anyag és minden esemény valószínűséggé és bizonytalansággá, meghatározhatatlansággá oldódik fel, itt nincsenek ok-okozati összefüggések. A dolgok ok, eredet nélkül történnek, ezért kiszámíthatatlanok, egészen addig, míg a mikrokozmoszból felépülő makrokozmosz saját szellemével megteremti a realitást. Ez ciklikus teremtési mechanizmus formájában történik. A teremtmény visszahatóan teremti meg önmagát.

John Archibald Wheeler (1911-2008)

 

John Wheeler amerikai fizikus egy kísérletben igazolta, hogy a kvantumfolyamatokat megfigyeléssel még akkor is meghatározhatjuk, ha azoknak tulajdonképpen már el kellett volna dőlniük. A dupla résen végzett kísérletben (egy kísérlet, amely azt hivatott bizonyítani, hogy a fény egyszerre anyagi, illetve hullámtermészetű) eldönthetjük, hogy a foton melyik résen halad át, noha az áthaladás már régen megtörtént. Ez azt jelenti, hogy szellemünkkel visszaható módon tudunk valóságot teremteni. Még a múlt sem reális, ha nem figyeljük meg. Wheeler szerint ez az érvelés addig mehet, hogy az Univerzum, amely számtalan kvantumfolyamatból tevődik össze, lényegében nem más, mint egy hologram, és a tudatos megfigyelésünk által létrehozott jelenség. Az emberi szellem maga teremti meg a hologramban a saját realitását, méghozzá az időben még visszafelé is.

A kvantumobjektumok lehetőségként létező transzcendens hullámok, de amikor megfigyeljük őket, egy helyre lokalizálódó részecskékké omlanak össze. A kétrés-kísérlet gyönyörűen megmutatja, hogyan is változik az elektronok mozgása a megfigyelés hatására.

NIELS BOHR azzal magyarázza a kísérlet furcsa kimenetelét, ha egy „részecskemérő berendezéssel” megfigyeljük az elektront, akkor az elektron útját meghatározni kívánó szándékunkkal azt érjük el, hogy a hullámot részecskévé tesszük. Vagyis a kvantumobjektumok hullám-, és részecsketermészete egymást kiegészítő tulajdonság, egy adott kísérleti elrendezéssel csak a hullám-, vagy csak a részecsketermészete mérhető.

Két réses kísérlet

A kísérlet:  https://www.youtube.com/watch?v=9RrBerbbhMw

Mért fontos az ősi emberi kultúrák tisztelete?

 

Ha nagyobb tiszteletben tartanánk az ősi kultúrákat, felfedezhetnénk a spirituális hiedelmeik, rituáléik, és a gyakorlati „egyszerűségük” mögött lévő logikát. Rájöhetnénk, hogy az ilyen gyakorlatok legmélyén alapvetően fejlett tudomány húzódik meg. Ha elkezdjük tanulmányozni és megérteni az ősi psziché körvonalait, akkor talán elkezdhetnénk jobban megérteni a kortárs elme működését, és talán nem jutnánk arra a következtetésre, hogy az akkoriban élő emberek mentálisan zavartak lettek volna - pusztán azért, mert rendkívüli tapasztalataik voltak bizonyos „másvilági – földönkívüli” fajok képviselőivel.

Mivel minden megfigyeléshez - ahogyan a kvantumfizikai kísérleteknél is fontos volt kell egy jó megfigyelő is, felfedezhetjük az ősi kultúrákban és a rendkívüli élményeik mögött meghúzódó „észlelési evolúció” eredményeit. Az érzelmeknek mély evolúciós gyökerei vannak.

Amint kollektíven egy fejlettebb tudatállapotba jutunk, a rendkívüli élmények, például a másvilágok lakóival való érintkezés; egészen hétköznapivá válhatnak.

 

Befolyásolták-e a másvilágokból érkező látogatók tervei az emberi evolúciót?

  

Istenek és látogatók

 

Amikor egy „kevésbé fejlett” kultúra egy fejlettebb civilizáció tagjaival találkozik, akkor éppen az említett „fejlett tudásuk” és a látszólag „mágikus képességeik” miatt gyakran isteneknek tekintik a „fejlettebb kultúrákból” érkező lényeket.  Amennyiben az ősi kultúráinkat valóban a fejlettebb civilizációkból érkező idegen - vagy földönkívüli fajok látogatták meg, akkor nagyon valószínű, hogy az ilyen „Látogatókat” isteneknek tekintették.

Talán a nagy teológiai eltérések, amelyek még mindig nyilvánvalóak a kortárs vallásokban, s amelyek az ősi ideológiákban gyökereznek, az ókori földönkívüli látogatók változatosságából származtak.

Az ókori politeista és panteista vallások valószínűleg a fejlett csillagközi, időközti vagy interdimenzionális fajok drámai látogatásaira épülhettek, amelyek szó szerint az őseink élettapasztalatán belül zajlottak le.

Még az egyistenhívő vallási hagyományok is a hasonló okok okozataival hozhatók kapcsolatba, amelyek még ma is erősek a kultúráinkban.

Minden fajnak megvan a maga világnézete, melyek különböző időpontokban adtak olyan tanításokat, amelyek a Kozmoszról alkotott sajátos felfogásukat tükrözték. Az idő múlásával az eredeti tanításokat az emberi kultúra különböző részein belül el kezdték terjeszteni, megalapozva azokat a nagyszerű spirituális és teológiai perspektívákat, amelyek napjainkig formálták az emberi civilizációkat.

 

Nagyon valószínű, hogy az ősi kultúrákat és magát az emberi evolúció irányát közvetlenül befolyásolta a látogatók jelenléte, és ezek a hatások a látogatók „diszkrét beavatkozásával” ma is folytatódnak. Ez a jelenkori befolyás közvetlen hatással lehet a jövőbeli fejlődésünk menetére.

Egyes látogató csoportoknak olyan céljaik is lehetnek az emberi lakossággal szemben, melyekben a létezésükkel kapcsolatosan azt szeretnék, hogy tudatlanok maradjunk. Ha burkoltan manipulálnak vagy egy rejtett evolúciós cél felé kívánnak irányítani bennünket, akkor a látogatók számára előnyös lehet, ha észrevétlenek maradnak. Amennyiben a látogatók jóindulatúak, akkor az ilyen evolúciós útmutatás a mi érdekeinket szolgálhatja. De ha néhány látogatónak rosszindulatú indítékai vannak, a túlélésünk foroghat kockán.

Az emberi evolúció történetének ezt az értelmezését nem gyakran népszerűsíti a mai tudományos vagy vallási kultúra, de a látogatói befolyás elmélete potenciálisan ugyanolyan érvényes értelmezése az emberi evolúciónak, mint azok az elméletek, amelyeket a kortárs szakértői többség ajánl és jóváhagy.

 

Látogatók és az emberi eredetek

 

Ha az ókori feljegyzések akár kiszínezett változatát potenciálisan szó szerint értelmezzük, akkor láthatjuk a látogatói kapcsolattartás elméletének valószínűségét. Ha a látogatók jelen voltak a történelmünk során, akkor talán valóban feltérképezték, irányították és befolyásolták mindvégig az emberi evolúció útját. Ez a lehetőség sokkal nagyobb vizsgálatot igényel.

-          Van-e genetikai kapcsolat az emberek és a másvilági látogatók között?

-          Mi van akkor, ha a Földről való származásunk valósága nem csak az elemi űrpor véletlen összeütközése és ennek az eredményeként kialakuló evolúciós fejlődése, ahogy azt egyes tudományos iskolák (irányzatok) sugallják?

-          Mi van akkor, ha az az elmélet, hogy az Atyaisten teremtette az embert a Földön, amit a legtöbb monoteista vallási doktrína támogat, nem más, mint egy sokkal nagyobb teremtés-dinamika leegyszerűsített változata?

-          Mi van akkor, ha fejlődés céljából lettünk ide téve - egy csillagközi, idő-közti vagy interdimenzionális ősi faj részéről, a genetikai örökségük szaporítása végett?

-          Mi van akkor, ha az általunk érzékelt és látható Univerzum csupán egy hologram, és mi itt valójában csak egy önmagunk által megálmodott és elkészített fejlődési programban veszünk részt, és a megszerzett tudást és bölcsességet egy másik, egy valóságos Univerzumban kívánjuk integrálni?

Megjegyzés:

A Smaragdszövetség - Szabadság tanításai II -évadjában még bemutatásra kerülő fejezetek minden bizonnyal a segítségetekre lesznek majd, hogy önmagatok is válaszokra találjatok ezekre a kérdésekre.

 

Az eredeti otthonunk és létezésünk valódi oka és célja minden bizonnyal a „másvilágokon belül” létezhet. A nem földi emberi eredet lehetőségének figyelembe vétele nem cáfolja a szeretett spirituális tanításainkat, inkább azt sugallja, hogy a teremtéstörténeteink egy nagyobb képbe illeszkednek.

A „másvilági eredet” nem jelenti azt, hogy kizárólag más fajok teremtettek bennünket, hanem azt sugallja, hogy az idősebb fajok folytatásai lehetünk, akik szintén az Isteni Forrás révén jöttek létre. Ez egyszerűen azt jelentené, hogy isteni Forrásunk a formák nagyobb változatosságát teremtette meg, mint ami a Földön látható. Isten teremtményei tehát magukban foglalnák a másvilágok ET (földönkívüli), OD (más dimenziós) és IT (Inter-time) lakosait, valamint a Földön élő emberi és egyéb életformákat.

A „nem földi eredet” gondolata lényegében nem ütközik a vallási tanításokkal. Az a nézet, hogy a földi emberek eredete a látogatók betelepítésének köszönhető, legalább annyira hihetőek - ha nem hihetőbbek, mint az a tudományos feltételezés, hogy nem megtervezve, hanem véletlenül, az elemi erők - nem szándékos, hanem spontán ütközése révén jöttünk létre.

A nem földi genetikai eredet lehetősége nem zárja ki az isteni Forrással való belső kapcsolatunkat, de azt sugallhatja, hogy az Istenről alkotott fogalmainkat ki kell terjesztenünk. Gyakran azt feltételezzük, hogy Isten az embert saját képmására teremtette, holott az is lehet, hogy a belső kreatív tudatunk, a spirituális lényegünk, és nem a testünk lett Isten képmására teremtve.

A másvilágok lakói – függetlenül a megjelenésüktől és a szándékaiktól, ugyanúgy Isten képmásának a megnyilvánulásai és csak osztoznak velünk az Isteni Teremtő Esszencián.

 

Hipotézis

 

-          Azon bizonyítékok elemzése révén, amelyekre a kortárs hitparadigmáink épülnek, láthattunk néhány olyan logikátlan következtetést, amelyek tagadják a látogatók jelenlétének lehetőségét.

-          Tudomást szerezhettünk a bizonyítékok más, potenciálisan érvényes értelmezéseiről is, amelyek pedig alátámasztják azt az elméletet, hogy a látogatók a múltban is és a jelenben is támogatták a Földet.

 

Kedves Olvasók és Kutatótársak!

 

Jogunk van feltárni a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a magunk módján értelmezni azokat, és levonni a saját következtetéseinket. Ha azt várjuk, hogy megértsük, mi történik valójában a Földön, és hogyan kapcsolódnak a jelenkori események az ősi múltunkhoz, akkor a felfedezés joga személyes felelősséggé válik. Ha arra várunk, hogy a tudomány levonja helyettünk a következtetéseket, vagy hagyjuk, hogy a túlzottan korlátozó tekintélyelvű vallási doktrína diktálja a válaszokat, akkor kiszolgáltatottá válhatunk az ismeretlen világok hatásaival szemben, és soha nem tudjuk meg az emberi evolúciós dráma valódi igazságát.

Közös „utazásunk” egyedülálló perspektívát kínál a történelemről, a tudományról és az emberiség evolúciós céljairól, és bepillantást nyújt a jelenkori látogatások és jelenségek valóságába. De, ami a legfontosabb, ez az „utazás” gyakorlati elemzést is ad nekünk a rendkívüli körülményekről, amelyekkel a Föld az elkövetkező 18 évben szembesül, és olyan oktatási eszközöket biztosít, amelyeken keresztül hatékonyan felkészülhetünk a Föld felemelkedésére, a megvilágosodás aranykorába.

 

Hamarosan folytatjuk

 

Szeretettel és tisztelettel ZI.U.SUD.RA/ UR.GU.LA