A Szabadság Tanításai: Az Egység Törvénye
Harmadik rész
 

A második rész utolsó gondolata volt:

„Amikor egy bárány elválik a nyájtól - ahogy a Biblia mondja -, akkor elveszett juhnak tekintik, és nem olyan juhnak, amely úgy döntött, hogy a saját akaratából cselekszik.”

 

Harmadik rész:

A juh és a pásztor nem kommunikál egymással közvetlenül, és az sem feltételezhető, hogy egy kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló kommunikáció szándékában állna a legtöbb pásztornak. Jelenleg a juhok nem tehetnek fel kérdéseket a pásztornak, és ő sem kötelezhető bármilyen információt is megadni a számukra. Ha azonban a pásztor kommunikálna a juhaival, és mesélne nekik az élet szép dolgairól, akkor minden bizonnyal sokkal több juh keresné a szabadságát. Ekkor azonban a pásztor gazdasági erőforrásai jelentősen csökkennének.

Érdemes magunkban feltenni azt a kérdést is, hogy vajon milyen Isten az, aki az állatok áldozatát követeli. Vajon ilyen szerető Isten az, aki a Mindenséget és minden létezőt teremtett?

Fájdalmas, amikor ilyen üzeneteket és hasonló ellentmondásokat fedezünk fel bizonyos vallásokban. Ugyanakkor mindenki a szívében érzi, hogy képes-e rezonálni az ilyen tanításokkal, vallásokkal és Isten képpel vagy sem.

Megfigyelhető a vallás történelmünkben az is, hogy kivétel nélkül minden vallási tanítás folyamatosan átalakult olyan tanokká, amelyek úgymond; „vegyes” utakat kínálnak. Ez nem azt jelenti, hogy a követőiknek szükségszerűen el kellene utasítaniuk őket. Azonban azt gondolom, hogy érdemes ébernek lennünk, ha olyan dolgokat fedezünk fel, amelyek nem tartoznak oda, hogy kiszabaduljunk az ott elhelyezett csapdákból.

Ahhoz, hogy megértsük, jó -e nekünk egy törvény vagy sem, meg kell vizsgálnunk, mi történik, ha a tiszta formájában alkalmazzák.

Az „Egység Törvényének” alkalmazása embertársainkra nézve azt jelentené, hogy egyetlen személyt vagy csoportot sem különböztetnénk meg egymástól más törvényekkel. Ez azt jelenti, hogy senki sem fontosabb a teremtésben a másiknál, vagyis senki se érezze magát kevésbé fontosnak, mint egy másik létező élet. Függetlenül a tudástól, a tehetségtől, a készségektől és az ember jellemének „jóságától”. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki minden területen azonos döntéseket hozhat. Hiszen bárki válhat szakértővé egy területen, ha a megfelelő készségeket kifejleszti önmagában. Akkor alkalmazhatja az életben a tanultakat, és megtaníthat másokat is erre. Ez nem teszi őt fontosabbá a társadalom többi tagjánál, és nem indokolja, hogy cserébe több anyagi javat vagy szociális juttatást kapjon.

A történelmünkből ismert civilizációk - valamint a mai társadalmi rend számára is jellemző, hogy felmérik, hogy egyes embereket hogyan helyezzenek előtérbe másokkal szemben. Az „egyenlőséget” ma is úgy értelmezik a társadalmunkban, hogy mindenkinek ugyanolyan lehetőségei vannak részt venni a túlélésért folytatott küzdelemben. A kialakított struktúrák pedig ezt attól teszik függővé, hogy a felépített rendszer hogyan értékeli a munkát és az ember származását vagy az ember egyéb jellemzőit, ezután pedig a szisztéma eldönti mennyi pénzt vagy jutalmat kaphat érte.

Szinte az összes ismert kultúrában és társadalmi szervezetben a Földön, az emberek különböző csoportokban és igazságtalan megosztottságban, valamint azoknak a különböző formáiban léteznek.

A fentiek alapján tehát egyértelműen láthatóvá válik, hogy azokban a kultúrákban és csoportokban, amelyekben bizonyos embereket fontosabbnak és jelentősebbeknek minősítenek a másiknál, nyilvánvalóan nem az „Egység Törvényei szerint” élnek.

A bolygónkon számtalan példáját láthatjuk az úgynevezett elitizmus kialakulására, vagy a társadalom felosztására; így a különböző gazdasági rétegekre, például a munkásokra, a középosztályra és az elitekre. Ebben a modellben sok ember energiáját és munkáját használják fel egy másik - gyakran sokkal kisebb kör - az elit státuszának a fenntartására.

A társadalmunk – és annak a gazdasági megosztottsága - ez az ördögi és élősködő modell ellentmond az „Egység Törvényének”, és nem jellemző a világegyetemben élő krisztusi-fajokra. Ez a társadalmi struktúra csak egy korlátozott szeretet energiaáramlásra képes - amely megosztó és tele van ellentmondásokkal. Továbbá pont a szeretet áramlásának a hiánya miatt, erős kísértéshez vezet minket, hogy az egyetlen lehetséges modellnek tekintsük. Pontosan ezért történhet meg az, hogy bár láthatjuk a társadalmi struktúránk hátrányait, ettől függetlenül ezt a modellt a legtöbb ember nem is kérdőjelezi meg, és ezért nehéz jobb alternatívákat látni és elképzelni.

Ha az „Egység Törvényeinek” szellemében tekintünk a világra, akkor képesek vagyunk felismerni akár egy másik embernek is a fejlődését, és tisztelettel és hálával tudjuk értékelni az eredményeit és az embereknek nyújtott szolgálatát. Nem fogunk tudni az arrogancia vagy az egocentrikus hozzáállás állapotába kerülni ezzel a személlyel szemben. Ugyanakkor nem fogjuk magunkat jelentéktelennek se érezni csak azért, mert ez a személy elérte ezt vagy azt.

Éppen ellenkezőleg: ha olyan emberekkel és lényekkel foglalkozunk, akik tovább haladtak az evolúció útján, akkor gyorsabban tanulhatunk, és például jobban megérthetjük és integrálhatjuk a tanítást.

Természetesen érthető az a kérdés is, hogyan lehet olyan szeretetteljes társadalmat felépíteni, amelynek a legtöbb tagja nem is kívánja alkalmazni az „Egység Törvényét”, és amelynek tettei sértik a törvényt.

 

Kedves Kutatótársaim!

 

-         Képesnek érzitek magatokat arra, hogy szeretettel elfogadjátok az olyan embereket is, akik nem az „Egység Törvényei” szerint kívánnak élni?

-         Vagy eltudjátok azt képzelni, hogy nem érintenek meg benneteket azok az emberek, akik pont azok miatt lettek betegek, vagy szenvednek, akik nem kívánnak az „Egység Törvényei” szerint élni?

 

Nos, lehetséges és kívánatos is, hogy tiszteletben tartsuk azoknak az embertársainknak az akaratát is, akik megsértik az „Egység Törvényét”, és emlékeznünk kell arra, hogy ők is az isteni egység részei. Ugyanakkor továbbra is meg kell védenünk a közösség többi tagját a fent említett embertársaink káros hatásaitól.

 

A törvénysértő emberekkel való terápiás munka elvégzése, és a mozgás szabadságuk korlátozása lehetővé teszi számukra, hogy felismerjék, és egyenrangúnak érezhessék magukat az Egység Törvényében élő embertársaikkal. Ezen az úton jó eséllyel képesek lesznek arra, hogy szeretetteljes tisztelettel újra kapcsolatba lépjenek az embertársaikkal.

Az ilyen hozzáállás nem a büntetésen vagy a bosszún alapul, hanem a mások védelmét szolgálja. A cél az lenne, hogy megakadályozzuk, hogy a törvényt megszegő emberek tovább ártsanak-, ugyanakkor lehetővé kell tennünk, hogy a tudatuk bővítésével dolgozhassanak önmagukon. Ez a kezelés úgy egyénileg, mint a nagyobb kollektívákon is eredményesen alkalmazható.

Jelenleg az egész Veca rendszerünk karanténba kerülésének a tanúi lehetünk. Az elesett lények vezető kollektívái továbbra is a más rendszerek asszimilációjának és kizsákmányolásának az útját járják. Ezt nevezik az „elsődleges céljuknak”. Ez az "elsődleges cél" 250 milliárd évvel ezelőtt a Lyra csillagkép bukásához vezetett. Ez az esemény valójában az, amit úgy értelmezhetünk, ahogyan a Bibliában az „eredendő bűn” fogalmáról beszélnek.

(Ezekről a történelmi eseményekről, valamint a rendszerünk különböző fajai közötti konfliktusokról, a későbbi fejezetekben szeretnék írni.)

 

Ezek a bukott kollektívák, melyek más rendszerek kihasználására és rabszolgasorba helyezésére építették fel a kultúrájukat nagy kockázatot jelentenek a nagyobb rendszerek számára is.

A Veca rendszerünk egy nagyobb rendszer része. Emiatt a főtanácsok (magasabb dimenziókból) úgy döntöttek, hogy bezárják a Veca rendszerünket.  Amikor egy rendszert bezárnak, annak az erőforrásai korlátozottá válnak. A rendszerben élő lények hosszú távon kénytelenek harcolni a túlélésért, ami a legtöbb esetben fokozatosan gyötrelmes konfliktussá fajul.

Ennek a „zuhanásnak” a végén a rendszer végül teljesen összeomlik. Azonban néha ezeknek a zárt rendszereknek a lényei újra gondolják a tetteik következményeit. Kezdik megérteni, hogy azért vannak ebben a helyzetben, mert nem követték a kölcsönös szeretet és tisztelet krisztikus alapelveit. Ezt követően dönthetnek úgy, hogy újra békében és harmóniában élnek, betartva a krisztusi elveket és az „Egység Törvényeit”.

 

 

Korábbi írásaimban már volt erről szó: Semmi és senki nem állhat az isteni Forráson kívül, és nem szűnik meg annak részese lenni.

Ami a szabad akarat gyakorlása során megtörténhet egy lénnyel az az, hogy elveszíti emlékezetét az Abszolúthoz fűződő kapcsolatról, és úgy tesz, mintha nem létezne ez a kapcsolata. Amikor ez megtörténik az nagy szenvedéshez vezet, mind e lény, mind pedig más lények számára, akikkel közvetlenül kapcsolatban áll.

 

Az „Egység Törvényeinek” alkalmazása úgy a természet irányában, mint az állatok felé és a növényekhez való viszonyunkban is kulcsszerepet játszik.

Ha az állatokat és a növényeket is az Abszolútum megnyilvánulásának tekintjük - és ha szeretetet érzünk irántuk -, akkor segítenünk kell nekik, biztosítva számukra a biztonságos környezetet a létezésükhöz. Nem szabad csak emberi létünk erőforrásaként tekinteni rájuk, és szörnyű körülmények között tenyészteni őket.

A növények és az állatok táplálékfelvételének szükségessége az emberi biológia hosszú, természetellenes mutációjának az eredménye. Ez az állapot nem az eredeti energiafelvételi formánk, amint ezt már korábban említettem.

 

Hamarosan folytatom

 

Szeretettel és tisztelettel ZI.U.SUD.RA